Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)
Közigazgatási Döntvénytár. összeférhetetlennek mondom ki. Így kellett határoznom, mert a közhivatalban álló orvosok munkáspénztári szolgálata csak addig nem esik kitogás alá, amíg ezt a szolgálatot az orvosok a közszolgálat, illetőleg a hivatali kötelességek sérelme nélkül láthatják el, vagyis, amíg a munkáspénztári szolgálat a közhivatali állásban levő orvosoknak megengedett magángyakorlat keretében vállalható mellékfoglalkozás halárait túl nem lépi. Ebből a szempontból pedig a pénztári főorvos állását a közhivatali orvosi állással összeegyeztetni nem lehet. A bemulatott szerződéshez csatolt szolgálati és íegyelmi szabályzat 40. §-a szerint ugyanis a munkáspénztári főorvosnak hivatalos esküt kell tennie és ugyancsak az említett szabályzat szerint olyan mérvű adminisztratív teendőt kell végeznie, hogy ez csak a közhivatali orvosi állásával járó kötelességeknek rovására történhetik. A munkáspénztári főorvosi állásról különben maga a m. kir. munkásbiztosítási hivatal 4200/911. számú rendeletében (Munkásbizlosítási Közlöny 1911. évi 14. szám 503. és 504. oldal) kijelentette, hogy az tisztviselői jelleggel bír. Már pedig közhivatalban álló orvosnak a lisztviselői lekötöttség ismérveit feltüntető másik állás viselése meg nem engedhető. A munkáspénztári kezelőorvosi állást is ez utóbbi okból kell a közhivatali állással összeférhetetlennek kijelentenem arra az esetre, ha a szolgálat ellátása a bemutatott szolgálati és fegyelmi szabályzat szerint történik. De összeférhetetlen úgy a főorvosi, mint a kezelőorvosi állás a közhivatali orvosi állással azért is, mert az említett szabályzatnak a szolgálati vétségről és a fegyelmi eljárásról szóló rendelkezései úgy alakjukban, mint tartalmukban teljesen hasonlók a közjogi viszonyban álló lisztviselőkre nézve érvényben álló törvényes fegyelmi szabályokhoz és így az orvosokra nézve olyan erkölcsi megbélyegzéssel járhatnak, amely az illető orvosokat köztisztviselői minőségükben is érintené. Ilyen kihatással eljárni pedig a közhivatali orvosok ellen csupán saját törvényes fegyelmi hatóságaik illetékesek. Igaz ugyan, hogy az a szerződés, amelyet a nevezett orvosok a pénztárral a bemutatott szolgálati és fegyelmi szabályzat alapján kötöttek, még nem jogérvényes, mert ahhoz eddig sem az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár hozzá nem járult, sem a m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal azt jóvá nem hagyta, sőt a kereskedelemügyi miniszter úrtól vett értesítés szerint az állami munkásbiztosítási hivatal annak idején tudatta az országos pénztárral, hogy a fentemlített szolgálati és fegyelmi szabályzat alapján kötött orvosi szerződéseket a jóváhagyás kérdésében érdemleges elbírálás tárgyává sem teheti és így azok az állami munkásbiztosítási hivatal jóváhagyása alá nem is voltak fölterjeszthetők. Ennek dacára indokoltnak talál-