Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Közigazgatási Döntvénytár. 73 két egymást keresztező irányban haladó bordákkal (hidakkal) bíró mennyezet- szerkezetre)) korlátozta anélkül, hogy a szabadalom igénypontját az itéletileg kimondott korlátozásnak megfelelően megszövegezte és a korlátozás folytán ugyancsak módosuló szabadalmi leirást a megváltozott igényponttal összhangba ho/.ta volna. Miután eszerint a részben megsemmisitetl 33914. számú szabadalomnak ezidőszerint megszövegezett igénypontja egyáltalán nincsen, hanem csak a hatályon kivül helyezett, régi igénypontnak megfelelő leirása, amely leirás azonban, az 1895. évi XXXVII. tcz. 32-ik §-a 2-ik pontjának utolsó bekezdése értelmében, különben sem pótolhatja az igénypont hiányát, még pedig ép oly kevéssé, mint a hivatkozott 59/1911. számú szabadalmi tanácsi itélet indokolása, ennélfogva kérvényezőt kérelmével el kellett utasítani, mert e kérelem tárgyalás alapját nem képezheti arra való tekintettel, hogy a 33914. számú szabadalom az összehasonlításra ezidőszerint alkalmatlan. II. (Szabadalmi tanács 1912 deez. 17. 49/912. sz.) A m. kir. szabadalmi tanács a neheztelt határozatot megváltoztatja s kimondja, hogy abból az okbói, hogy a 33914. számú szabadalom megszövegezett igénypontja nem volna, s hogy ilykép hivatkozott számú szabadalom az összehasonlításra alkalmatlan lenne, a megállapítási kérelem el nem utasítható, s ehhez képest a költségekre vonatkozó intézkedés hatályon kivül helyezése mellett utasítja az elsőfokú hatóságot, hogy a megállapítási kérelmet érdemben vizsgálja meg s hozzon a költség viselésére is kiterjedő uj határozatot. indokok: A m. kir. szabadalmi tanács 59/1911 szám alatt kelt ítéletével a 33914. számú szabadalom nem semmisittetett meg. hanem csupán részben korlátoztatolt. Hogy pedig ez a korlátozás miben áll és illetve, hogy a korlátozás következtében a szabadalom igénypontja most már mire terjed ki, ezt a hivatkozott tanácsi itélet rendelkező részének az indokolással való egybevetése minden kétségen kivül helyezi és ezt az egybevetést az elsőfokú hatóság sem mellőzhette, mivel a határozat és annak indokolása között oly szoros a kapcsolat, hogy azok egymást kiegészítve együttesen képeznek egészet; vagyis valamely határozat a hozzáfűzött indokolással tünteti föl a döntés mibenlétét és ha az ezeknek egybevetése a döntés iránt valami kétséget hagyna is fönn, minden ilyen esetben — a dolog természete