Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

68 Közigazgatási Döntvénytár. A bíróságnak az egyezség megkötésénél való közreműködéséért a panaszos ügyvéd a tárgyalási jegyzőkönyvön 1 K illetéket rótt le. A királyi adóhivatal azon az alapon, hogy a három per tárgyainak a keresetlevelekben kitüntetett 350, 350 és 700 K értékei szerint a bíróságnak az egyezség megkötésénél való közreműködéséért (2 + 2 + 5) összesen 9 K illetéket kellett volna leróni, a panaszos ügyvéd terhére a le nem rótt 8 K ötszörös összegét szabta ki. Az illetékre a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított nyolcz napon belül befizetett 16 K visszatérítését megtagadó pénzügyigazgatósági végzést a panaszos azért tartja sérelmesnek, mert a bíróságnak az egyezség megkötésénél való közreműködéséért járó illetéket a perek egyesítése következtében csak egyszer lehet követelni, még pedig csak attól a 100 K-nál kisebb értéktől, amelyet a peres felek az egyezségben a per tárgyának, vagyis az átjárásra szolgáló földszalagnak értéke gyanánt a bíróság ellenőrzése mellett megállapítottak. A panaszt jogosnak elismerni nem lehetett. Abból, hogy a bíróságnak az egyezség megkötésénél való közreműködéséért járó illeték összege az 1894 : XXVI. tcz. 25. §-a szerint az egyezség tárgya fölött hozott ítélet illetékéhez igazodik, okszerűen következik, hogy az említett törvényczikk 17. §-ában levő azt a szabályt, amely szerint több per egyesítése és egy Ítélettel eldöntése esetében a bélyegjegyekkel lerovandó állandó ítéleti illeték minden egyes per tárgya után külön jár, a bíróságnak az egyezség megkötésénél való közreműködéséért járó állandó bélyegilletékre is megfelelően alkalmazni kell, és hogy ennek az illetéknek a kiszámításánál is azt az értéket kell alapul venni, amely ítélet hozatala esetében mértékadó lett volna. A szóban levő esetben a felperesek a keresetlevelekben a vitás telkiszolgalmak értékeit, amelyek az 1893 : XVIII. tcz. 3. §-ának 2. pontja szerint legalább is a szolgáló telkek értékeivel egyenlők, 350, 350 és 700 K-ban tüntették ki. Minthogy ezeket az értékeket az alperes az első tárgyalások alkalmával nem kifogásolta, s a bíróság a pereket tárgyalás alá vette, azokat a bíróság által elismerteknek s ennélfogva az 1894 : XXVI. tcz. 13. §-ának első bekezdése értelmében az ítéleti illeték megállapításánál is irányadóknak kell tekinteni. Az 1894 : XXVI. tcz. 9. §-a szerint 350 K értékű pertárgy fölött hozott ítélettől 4 K, 700 K értékű fölött hozottól pedig 10 K állandó bélyegillelék járván, a bíróságnak a három egyesített perben létesült egyezség megkötésénél való közreműködéséért az