Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

42 Közigazgatási Döntvénytár. sorrendjét, mindenekelőtt fölszólalónak a szabadalmi törvény 6. §-ára alapított kérelmével foglalkozott s ebben a tekintetben megállapította, hogy a tanukkal való bizonyítás tulajdonképpen, fölösleges, mert bejelentők fölszólalónak lényegében összes ténybeli állításait beismerték s csupán azt tagadták, hogy a bejelentés tárgyát alkalmaztatásuk idejében találták volna föl, illetve, hogy annak föltalálására egyenes megbízást kaptak volna. Minthogy azonban fölszólaló ezt az utóbbi két körülményt határozottan nem is állította, hanem csak azt, hogy bejelentők alkalmaztatásuk idejében a bejelentés tárgyával lényegében megegyező szerkezetet találtak föi és azt több társuknak bemutatták, minthogy továbbá fölszólaló olyan irányú bizonyítást, amely esetleg azt lett volna hivatva igazolni, hogy bejelentők a bejelentés tárgyát még alkalmaztatásuk alatt találták föl, íöl sem ajánlott és olyan bizonyítékokat, amelyek csak némileg is támogatnák ezt a föltevést, be nem mutatott: a bejelentési osztály arra a meggyőződésre jutott, hogy a tanúkihallgatást, amely mindezeknél fogva előreláthatólag eredményre nem vezetne, mellőzni kell. Ezzel egyidejűleg mérlegelve fölszólalónak azt a ténybeli állitását, hogy bejelentők alkalmaztatásuk idejében a bejelentés tárgyával lényegében megegyező szerkezetet találtak fól, a bejelentési osztály arra a meggyőződésre jutott, hogy a fölszólalásnak az a része, amely a szabadalmi törvény 6. §-án alapul, lulajdonképpen a bejelentők részéről alkalmaztatásuk idejében tett állítólagos találmánynak a bejelentés tárgyával való egyszerű összehasonlítása révén eldönthető. Ennek megállapítása után, minthogy bejelentők maguk mutattak be vázlatot korábbi, alkalmaztatásuk idejéből eredő állítólagos találmányukról s minthogy fölszólaló beismerte, hogy a vázlatban föltüntetett állítólagos találmány azonos azzal, amit bejelentők alkalmaztatásuk alatt bemutattak, a bejelentési osztály a B) a. becsatolt vázlatot összehasonlította a bejelentés tárgyáva). Ebből a czélból mindenekelőtt azt állapította meg, hogy a vázlat tulajdonképpen csak a szupporicsap, folyadék, illetve sörét-golyók segélyével való kényszer vezetésének föladatát jelöli meg, a megoldás mikéntjére nézve azonban kellő adatokat nem tartalmaz, ugy hogy az valamely kialakult szerkezetnek, mint kész megoldásnak az ismérveit teljesen nélkülözi és így tulajdonképpen csak valamely ideát rögzit, amelyen többféle megoldás is alapulhat, minélfogva a bejelentés tárgyát, amely már kész megoldás, sehogyan sem anticzipálhalja, teljesen el is tekintve attól, hogy bejelentők sem dugattyúkat, sem folyadékot, sem sörétgolyókat, tehát a vázlatban föltüntetett gépelemeket nem használnak. Énnek a kérdésnek az eldöntése után, a már előadottaknál fogva a be-