Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Közigazgatási Döntvénytár. 38 29. A haszonélvezet szolgalmával ingyen szerzett ingatlan után a tulajdonos jogi személy terhére a haszonélvezet megszűnte előtt illetékegyenértéket kiszabni nem szabad. (Közigazgatási biróság 1912 márczius 29. 5177/912. P. sz.) A m. kir. közigazgatási biróság igy itélt: A panasznak helyet ad s a panaszolt illetékegyenértéket töröltetni rendeli. Indokok: A panaszolt illetékegyenérték a panaszos székesfőváros terhére azután az ingatlan után szabatott ki, amelyet néhai K. A.-tól, a végrendeletben megjelölt örökösök életfogytiglani haszonélvezeti jogával terhelten örökölt s amely után a kir. pénzügyigazgatóság telterjesztő jelentése szerint, a v.-i. kir. adóhivatalnál 1868. évi Aszk. 366. tételszám alatt örökösödési illetékkel is megróvatott. A székesfőváros a tőle követelt illetékegyenérték törlését azért kéri, mert a kérdéses ingatlan vagyon után illetékegyenérték csak akkor róható ki, a midőn ő azt — az örökösök javára kikötött haszonélvezet megszűntével — teljes tulajdoni joggal megszerzi. Ez a kérelem jogos alapon nyugszik. Az 1881. évi XXXIV. tcz. 19. §-ának 6) pontja értelmében, ha valamely tárgy tulajdonjoga a haszonélvezeti jog szolgalmával ruháztatik át ingyenesen: a tulajdonjog szerzésétől járó illeték csak a szolgalom megszűnésétől számított 30 nap múlva fizetendő (ha csak a most jelzett törvényhelyben foglalt kivételes eset nem forog fenn). Minthogy az illetékegyenérték alá eső jogi személy az 1887 : XLV. tcz. 6. §-a értelmében nemcsak illetéket, hanem tiz év elteltével illetékegyenértéket is köteles fizetni: az a kérdés, miszerint az 1881. évi XXIV. tcz. 49. §. b) pontjának felfüggesztő hatálya csak az illetékre vagy az illetékegyenértékre is vonatkozik-e. Az illetékegyenérték jogi alapja az, hogy a községek, egyházak és más jogi személyek (holt kéz) birtokában levő vagyon a közforgalom tárgyát rendszerint nem, vagy pedig csak hosszabb időközökben képezi, ezért aztán a kir. kincstár az ilyen vagyon után nem juthat annyi vagyonátruházási illetékhez, mint a természeti személyek tulajdonában levő s szabad forgalom tárgyát képező vagyon után: az illetékegyenérték tehát nem más, mint az elmaradt vagyonátruházási illeték (íorgalmi adó) egyen3*