Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Közigazgatási Döntvénytár. 33 27. Az adásvételi illeték fizetésére az ingatlan tényleges birtokosát, mint dologi kezest, csak akkor lehet kötelezni, ha az illetéket az egyetemlegesen felelős szerződő felektől (vevő és eladótól) behajtani nem lehetett. (Közigazgatási bíróság 1912 márczius 21. 18160/1911. P. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság így itélt: A panasznak annyiban helyet ad, hogy a magyar királyi pénzügyigazgatóságot az elévülés tárgyában határozatnak hozatalára utasítja. Indokok: Az illetéknek panaszostól való követelhetése ellen felhozott panaszbeli kifogásoknak egészben nem lehetett helyet adni a magyar királyi pénzügyigazgatóság panaszolt határozatában felhozott és e bíróság részéről is elfogadott inditó okokon felül még azért sem, mert a bélyeg- és illetéktörvények és szabályok 95 §-ának 4. pontja szerint az ingatlan átruházását tartalmazó kétoldalulag kötelező jogügyleteknél az ezek után járó illetéket, személyes adósságok gyanánt, a jogügjlelet megkötő felek egyetemlegesen tartoznak fizetni. Igaz, hogy ugyanez a pont, valamint az 1883:XL1V. tcz. 95. §-ának utolsóelőtti bekezdése az érvényesítés sorrendjére nézve is tartalmaznak bizonyos rendelkezéseket, ezek a rendelkezések azonban csupán a szerződés megkötésében résztvevő azokra a felekre vonatkoznak, akiket a fizetési kötelezettség a bélyeg- és illetéktörvények és szabályok előbb hivatkozott rendelkezése szerint különben is terhel. Ezek a rendelkezések tehát nem érintik az esetleges uj szerzőt, mint harmadik tulajdonost, amennyiben ezekből a rendelkezésekből jogosan általában nem következtethető az, hogy az ingatlannak uj megszerzője fizetésre kötelezett adóssá válnék, vagy válhatnék. A szabad kézbőli uj szerző ugyanis az 1883:XLIV. tcz. 95. §-ának első és második bekezdése szerint felelős ugyan az illetékért, de csak mint dologi kezes; és ezért, mint ilyen, csupán azt tartozik tűrni, hogy az illeték a birtokába jutott ingatlanból behajtassék. A kezesi minőség pedig egyenesen kizárja azt, hogy a kincstár, mint hitelező, a fizetésre személyesen kötelezett adós, illetve adósok helyeit csupán kezesképpen szereplő uj szerző ellen legyen köteles követelését érvényesíteni. Figyelemmel azonban arra, hogy panaszos már felebbezésében is a kérdésben levő illetékkötelezettségre vonatkozólag az elévülésnek kifogását is felvetette, valamint, hogy a magyar királyi Közigazgatási Döntvénytár. VII. 3