Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

A biztosításra köteles foglalkozásból nem közvetlenül kórházba került pénztári tag ápolási költségeit a pénztár köteles fizetni abban az esetben, ha a biztosításra köteles foglalkozásból történt kilépés oka maga az a betegség volt, mely miatt az illetőt később a kórházban ápolták. (Közigazgatási biróság 1912 ápr. 16. 7028/1911. K. sz.) A m. kir. közigazgatási biróság következőleg itélt: A panasznak helyt nem ad. Indokok: Panaszló pénztár az okból tartja sérelmesnek a panaszolt határozatot, mert a volt ápolt saját bevallása szerint foglalkozásából 1908 november 4-én lépett ki, kórházba pedig csak november 7-én került s igy tagsága s ezzel a betegsegélyezésre való igénye a kórházi felvétel alkalmával már fenn nem állott. Igaz ugyan, hogy az 1907. évi XIX. tcz. 60. §-ának harmadik bekezdése értelmében a tagság s ezzel a betegsegélyezésekre való igény a foglalkozásból való kilépés napján megszűnik. Ez a törvénybeli rendelkezés azonban nem értelmezhető akkép, hogy a foglalkozásából éppen betegsége miatt kilépő tag csak azért, mert a betegsegélyezés valamely módját a kilépés napján igénybe nem vette, ebbeli jogosultságát teljesen elveszítené. A jelen esetben ugy a munkaadónak, mint a volt ápoltnak vallomásaiból megállapítható, hogy biztosításra köteles foglalkozásból történt kilépésnek oka a betegség volt s igy azzal, hogy a megbetegedés a biztosításra köteles foglalkozás tartama alatt következett be, a panaszló pénztárnak törvényen alapuló kötelezettsége már beállott. Ily körülmények közölt pedig a pénztár a felmerült költségeket viselni tartozik. Közigazgatási Döntvénytár. VU. 1