Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Közigazgatási Döntvénytár. 75 68. 1. A betegség esetére biztosított olyan pénztári tagnak tagsági joga, aki baleset következtében munkaképtelenné vált s ezért alkalmaztatásából kivált, meg nem szűnik sem a munkából kiválásával, sem azontizenegyedik hét kezdetével, amelytől fogva a beteg sérült a törvény 70. §-ának 1. pontja szerint a balesetbiztosítási számla terhére baleseti kártalanítás jogczimén nyer gyógykezelést, hanem tart ez a betegségi biztosításból eredő tagsági joga a balesetokozta munkabeszüntetéstől számított alapszabályszerü betegsegélyezési időtartam lejártáig. — 2. Ennek következtében az a körülmény, hogy a betegség esetére biztosított tag azért, mert egyúttal baleset esetére is volt biztosítva, balesetokozta egészségháboritásban a 11. héttől kezdve már a baleseti számlára nyer gyógykezelést, egymagában meg nem fosztja sem a pénztári tagot attól a jogtól, hogy a balesettől független betegségében ezen jelzett 11. hét eleje után is a betegsegélyezési számla terhére nyerjen betegsegélyezést sem a törvény 50. §-ának 5. pontjában emiitett családtagot attól, hogy a jelzett hét kezdete után keletkezett betegségében betegségi segélyezésben részesüljön. — 3. Következésképpen, ha a különben igényjogosult családtag a szóban levő 11. hét kezdete után betegszik is meg, de megbetegedése az eltartójának, a pénztári tagnak, balesetokozta munkabeszüntetésétől számított alapszabályszerű időtartamán (jelenleg 20 héten) belül keletkezik, részére a betegségi segélyeket ki kell szolgáltatni. (Állami munkásbiztositó hivatal 1912. évi 340/2/1910. sz., 27. sz. elvi határozat.)