Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)
66 Közigazgatási Döntvénytár. Ezt a kérdést igenlően kellett eldönteni. Ugyanis: 1. A kisajátítási jog miniszteri engedélyezése nem minden esetben előfeltétele a kisajátítási eljárásnak. Bizonyság erre a kisajátítási törvény 21. §-ában szabályozott, úgynevezett terjedékkisajátitás, melynél a törvény és ennek alapján kifejlett gyakorlat szerint, a kisajátítási jog külön engedélyezése nem kötelező s amelyeknél a terjedek átengedése vagy átvétele, tehát a vagyonátruházás a kisajátítási jog külön engedélyezése s a kisajátítási tervre nézve a törvény harmadik fejezetében szabályozott eljárás nélkül, de mégis kisajátítási jogczimen történik. 2. Az 1881. évi XXVI. tcz. éleibe léptekor még a régi kisajátítási törvények, az 1868. évi LV. és LVI. tcz.-kek voltak joghatályban. Az 1868. évi LV. tcz. 73. §-a szerint pedig a vagyonátruházási (adásvevési) illeték kisajátítás esetében is fizetendő volt. Az 1881. évi XXVI. tcz. alapjául vett törvényjavaslat indokolásából nyilván kitűnik, hogy ezt az illetékkötelezettséget a törvényjavaslat a kisajátító fél szempontjából tartotta indokolatlannak és méltánytalannak, ami természetes is, mert a kisajátítást szenvedő félnek módjában áll az illeték terhét a kisajátító félre áthárítani. A székesfővárosi közmunkák tanácsa részére a kisajátítási jog keretében akkor létesült vagyonátruházásoknál tényleg igy történt s a közmunkák tanácsa az illetéklerovást rendszerint magára vállalta. A törvényjavaslat indokaiból pedig megállapítható, miszerint az 1881. évi XXVI. tcz. 20. §-ának azért adatott visszaható erő, hogy a közmunkák tanácsa által ((kisajátítás vagy szerződések* utján magánfelektől megvett ingatlanok után kiszabott és függőben tartott illetékeket töröltethesse. Ezekből következik, hogy az átruházási és telekkönyvvezési illetéktől való mentesség czélzata az volt, hogy a közérdekű szerzést olcsóbbá tegye, tehát az illetékmentesség nem a szerzés formájának, hanem a közérdekű szerzés czéljának szól. 3. Amikor a törvényhozás a kisajátítás eseteit taxatíve felsorolja és a kisajátítási jognak külön kormányhatósági engedélyéhez köti, ezzel az utóbbi intézkedéssel bizonyára nem a közczélu szerzéseket akarja korlátozni, hanem az egyén tulajdoni jogkörének a közczélu szerződések érdekében való megszorítását kívánja határok közé szorítani és e határok megtartására biztosítékot nyújtani. Ha már most ezt a biztosítékot valamely ingatlan tulajdonosa nem kívánja igénybe venni, hanem a kisajátító közjogi alany kisajátítási jogának elismerése mellett s a bekövetkezendő kisajátítási eljárás kényszere alatt egyezséget köt: ennek