Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Közigazgatási Döntvénytár. 51 A m. kir. állami munkásbiztositási hivatal következő ítéletet hozta : M. E. baleseti kártalanítási pőrében a m. kir. állami munkásbiztositási hivatal azt tapasztalta, hogy Czim igazgatósága a baleseti kártalanítás tárgyában ugyanazon a napon két határozattal intézkedett. Jelesül 1910. évi szeptember hó 29. napján 51,447/907. B. sz. a. kelt határozatával a gyógykezelés befejezéséig terjedő időre (132 hétre és 1 napra) időlegesnek nevezett, helyesen azonban csak ideiglenesnek tekinthető járadékot állapított meg, ugyanazon a napon és ugyanaz alatt a szám alatt kelt másik határozatával pedig a gyógykezelés befejezését követő időre járadékelőleget. A m. kir. állami munkásbiztositási hivatal a bírósági gyakorlat eredményeképpen abban a fölfogásban van, hogy ez a megkülönböztetés, illetőleg a két határozat hozatala merőben fölösleges és az ügy, amennyiben az a kerületi pénztár hatáskörébe tartozik, egyetlen határozattal is elintézhető. Akár ideiglenes járadéknak, akár járadékelőlegnek nevezze is a kerületi pénztár azt az időszakos szolgáltatást, amelyet folyósított a m. kir. állami munkásbiztositási hivatal birói tanácsainak 14. sz. elvi határozata és azt követő, állandó gyakorlata után kétségtelen, hogy az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár igazgatósága az állandó járadékra vonatkozó határozat hozatalakor a kártalanítási igényt arra az időre kiterjedőleg is megvizsgálni és határozatát arra az időre is kiterjeszteni köteles volt, amelyre az ideiglenes járadékot megállapító határozat szólt. E jogállapot folytán, valamint figyelemmel arra, hogy a birói gyakorlat az ideiglenes járadéki határozat ellen ugy sem enged föllebbezést és így az ideiglenes járadék is tulajdonképpen csak járadékelőleg természetével bír, a m. kir. állami munkásbiztositási hivatal felügyeleti jogkörében a kettős határozatot kerülendőnek és a különben is ideiglenes jellegű intézkedést vagy az egyik vagy a másik, de mindenesetre csak egyféle módon megteendőnek tartja. A kerületi pénztár eljárása a jelenlegi törvény nyújtotta keretben és a szóban ievő vonatkozásban ugy látszik legegyszerűbbnek és leggyorsabbnak, ha járadékot csak akkor állapit meg, a mikor a munkaképesség csökkenése a táppénz fizetésének időpontján, de legkésőbb tíz héten tul bizonyos, aránylag rövidebb idő alatt megszűnt vagy 10 százaléknál kisebb fokra leszállt, a mikor tehát időleges járadék megállapításának van helye. Ily esetben ugyanis az országos pénztárnak az igény tárgyában csak akkor kell utóbb határoznia, ha igénylő a kerületi pénztár határozatával meg nem elégedve, állandó járadékot követelne. 4*