Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

38 Közigazgatási Döntvénytár. Tekintettel azonban arra, hogy a tanítóknak az állásuk keretén kivül eső munkakör elvállalása tekintetében, az idézett törvényhely rendelkezése szerint, arra esik a döntő súlypont, hogy az illetékes iskolai hatóság megadta-e az ahhoz megkívánt engedelmet : a bíróság nem látja szükségét annak, hogy a panaszlott miniszteri határozat idevágó indokolásának érdemi elbírálásába bocsátkozzék. K. Gy.-t, az a—i görögkatholikus egyházközség által fentartott hitfelekezeti népiskola tanítóját, amit ez már fentebb is megemlittetett, egyházi főhatósága 4895-ben ugyanazon egyházközség lelkészévé kinevezte; ezzel a tiszttel egybekötött teendőire, melyeket heljben kellett végeznie, iskolai felsőségétől, ugyanattól az egyházi főhatóságtól már a kinevezés tényében megnyerte az előieges engedelmet. Tudomást vettek erről az állami tanügyi hatóságok is. Névszerint M. vármegye királyi tanfelügyelője, 3147/1897. szám alatt kelt iratában tudatván a m—i királyi pénzügyigazgatósággal, hogy a szóban forgó lelkész-tanitó, bár ez utóbbi minőségében ccrendes törvényes oklevéllel bir, csak az ő saját mulasztása miatt nem lépett be az országos tanítói nyugdíjintézet tagjai közé», erre való jogosultságát ezzel elismerte. M. vármegye közigazgatási bizottságának 1300/1901. sz. a. az a—i görögkatholikus iskolaszékhez intézett értesítő irata szerint a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszter az első ötödéves korpótlékot K. Gy.-nak azzal az indokolással tagadta meg, hogy «az a—i görögkatholikus elemi iskolánál lelkész tanítói minőségben van alkalmazva, az 1893: XXVI. tcz. pedig lelkésztanítók korpótlékáról nem intézkedik^ magát a kettős minőségben való alkalmaztatást tehát jogosultnak ismerte el hasonlóképpen jogosultnak ismerte el ezt a miniszter fentebb már emiitett 44187/1901. számú rendeletében, melylyel őt kifejezetten mint lelkész-tanítót vette fel a tanítói nyugdíjintézet kötelékébe, valamint magában a panaszlott rendeletben, melynek értelmében kettős szolgálata alapján részesítette őt, mint taniiót, végkielégítésben. A panaszbeadványhoz csatolt szolgálati okmányok és a bemutatott miniszteri ügyiratok között fekvő «végkielégítési táblázat* adatai szerint K. Gy. 1887. június hó 12-én megszerezvén az 1868: XXXVIII. tcz. 133. §-ában követelt tanítói képesítést, választás utján ennek a törvénynek 138. §-a értelmében élethoszsziglan törvényes tanitója lelt az a—i görögkatholikus hitfelekezeti elemi népiskolának és megszakítás nélkül végelbánásáig állott ennek szolgálatában, mindenkor szorgalmasan és sikerrel teljesítve tanítói kötelességeit, amint azt az illetékes királyi tanfelügyelőnek a miniszteri ügyiratok között fekvő, 3264/1909. és 1455/1901. sz. hivatalos jelentései tanúsítják.