Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

ti Közigazgatási Döntvénytár. 6. Egymagában az a körülmény, hogy a hagyatéki bíróság az örökösödési eljárást hagyatéki uagyon hiánya czimén megszüntette, az örökösödési illeték követelésének útjában nem áll. (Közigazgatási bíróság 1911 április 21. 5831/1911. P. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság következőleg itélt : A panasznak helyet nem ad. Indokok : A b—i VI. ker. kir. járásbíróság 1904. Ő. 139/10. számú végzésével végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt kiskorú V. A. hagyatéki ügyében az örökösödési eljárási vagyonhiány miatt megszüntette azzal az indokolással, hogy a tulajdonjog örökhagyó és testvérein khül örökhagyó anyja születendő gyermekei javáia is be lévén kebelezve s haszonélvezeti joggal is lévén terhelve, az örökhagyó ne\én álló jutalek értekét megállapítani nem lehet, ekként a hagyatéki ingatlanrész vagyon értékei nem képvisel; s megkeresése alapján a kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóság kiskorú V. A. nevét a betétből törölte. A hagyatéki bíróságnak fent ismertetett jogi felfogása a közigazgatási bíróságot nem köti, mert a bíróság jogkörébe vág annak elbírálása, hogy örökhagyó után maradolt-e hagyaték, történt-e vagyonátháramlás és ez mennyiben esik illetékezés alá. Örökhagyó elhalálozásakor öten voltak telekkönyvi tulajdonosok, mert V. J.-nének László nevü gyermeke azután született: helyestehát a pénzügyi hatóságok amaz eljárása, mely szerint a betétben nevén álló jutalék (V5) vétetett az illetékkiszabás alapjául. Végrendelet nem léteben a törvényes örökösödés rendén a gyermek ulán a szülők örökölnek s azok nem léteben, vagy azok lemondása folytán a testvérek ; örökhagyó szülői örökségi jogukról lemondottak a gyermekek javára, csak az anya lartotta fönn az élethosszig tartó haszonélvezeti jogát; a lemondás érvényességéhez nem kell gyámhatósági jóváhagyás, az a szülőkel annak hiányában is köti s bár örökhagyó jutalékát a bíróság a testvérekre át nem ruházia, hanem örökhagyó nevét a telekkönyvből töröltette, e törlés következtében a társtulajdonos testvérek illetménye növekedett s a vágjon átháramlás rájuk történt: helyes tehát amaz eljárás, mely szerint az összeg szerint különben sem vitás illeték a társtulajdonos testvérek terhére lett előírva.