Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

4i Közigazgatási Döntvénytár. (Közigazgatási biróság 1910 jun. 7. 8324/1910. P. sz.) A m. kir. közigazgatási biróság következőleg itélt: A pa­nasznak helyt nem ad. indokok: A panaszos részvénytársaság a terhére kivetett 1908. évi vállalati adónak újból való megállapítását kéri azon az alapon, hogy az adókivető bizottság az adóalap meghatározá­sánál oly összegeket vett számításba, amelyek törvény szerint az adóalaphoz számithatók nem lettek volna. Az 1883 évi XLIV. tcz. 11. §-a 3. pontja szerint a vállalati adónak megállapítása elsőfokban kizárólag az adókivető bizottság hatáskörébe tartozik s az adókivető bizottság hatá­rozatát felülbírálni ugyanazon törvény 27. és 29. §-ai alap­ján csak az egyenes adófelszólamlási bizottság van jogosítva, és pedig a törvényben megszabott határidő alatt előterjesztett feleb­bezés folytán. Ennélfogva sem elsőfokulag, sem felsőfokban a a magyar királyi adófelügyelőnek és a közigazgatási bizottságnak hatáskörébe nem tartozik a vállalati adónak megállapítása : miért is a panaszosnak az adó újból való megállapítása végett beadott kérvénye ezen hatóságok által törvényszerűen utasíttatott el. A vállalati adó az 1875. évi XXIV. tcz. szerint meghatáro­zott tiszta jövedelem alapján lévén kivetendő, az adó megállapítá­sának szükségkép előzménye a tiszta jövedelemnek, vagyis az adó alapjának meghatározása s oly esetben, amidőn nem vitás az, hogy adózás alá vont üzlet után vállalati adó fizetendő, a ki­vetési eljárásban lényegileg az adóköteles jövedelem meghatáro­zása az eldöntésnek tárgya ; miután az, hogy a tiszta jövedelem­nek mily százaléka jár adó fejében, a törvény rendelkezésével szemben kétséges sem lehet és erre az utóbbi pusztán a mennyi­ségtani számítás körébe eső kérdésre szorítva a döntést, bizott­sági eljárásnak czélja egyáltalán nem is volna. A panaszos részéről felhozott az az érvelés tehát, hogy ami­dőn az adókivető bizottság az adóköteles jövedelmhez oly össze­geket számit, amelyek a törvény szerint adóalapul nem vehetők, adóalap hiánya forog fenn, helyes ugyan, de ez csak az^ adó­kivető bizottság határozata ellen a törvényben megszabott határidő alatt bejelenlett felebbezés utján érvényesíthető. És miután az 1899: XXVIII. tcz. 8. § a 1. a) pontja alapján a jogerősen megál­lapított adó csupán adótárgy, «és nem adóalap)) hiánya, megszű­nése, ugyanazon adótárgynak többszörös megadóztatása, végre az adóösszeg hibás kiszámítása, vagyis számadási hiba esetén tö­rülhető : a panaszos részéről érvényesített czimen a terhére jog­erősen kivetett adó törlésének törvényszerint helye nem lehet. Miért is annak elbírálását, vájjon az adókivető bizottság a pana­szos által megjelölt összegeket törvényszerűen számitotta-e az

Next

/
Oldalképek
Tartalom