Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

in Közigazgatási Döntvénytár. (Állami munkásbiztositási hivatal 1910. évi máj. 8-án 8017. sz.) A m. kir. állami munkásbiztositó hivatal: Az 1907. évi XIX. tcz. 13. §-ának az a rendelkezése, mely megengedi, hogy a húsznál, illetve száznál több nem állandóan alkalmazott biztosításra kötelezett egyént foglalkoztató munkaadók az idézett törvény 11. fejezetében előirt bejelentéseket heti, illetve havi bérfizetési jegyzékekkel eszközöljék, az általánosságban kötelező egyénenkénti bejelentéssel szemben az emliteit munkaadóknak bizonyos könnyítést kívánt biztosítani, a nélkül azonban, hogy rájuk nézve a heti, illetve havi bérfizetési jegyzékekkel való bejelentést kötelezővé telte volna. Ebből következik, hogy a ugy húsznál, mint a száznál több alkalmazottat foglalkoztató munkaadóknak jogukban áll alkalmazottaikat egyénenként is bejelenteni, viszont a száznál több alkalmazottat foglalkoztató munkaadók a bejentéseket akár heti, akár havi bérfizetési jegyzékekkel is eszközölhetik, miután a nagyobb kedvezményben a kisebb, természetszerűleg benne foglaltatik. Az a körülmény tehát, hogy folyamodó czég, a mely üzemében száznál több biztosításra kötelezett alkalmazottat foglalkoztat, a bejelenté seket heti bérfizetési jegyzékekkel is eszközölheti, kétségtelen, s csupán a tekintetben merülhetnek fel kételyek, vájjon a törvény szerint a kéthetenkénti lezárt bérfizetési jegyzékeknek a bejelentés czéljára való felhasználása megengedhető-e vagy sem. Figyelemmel egyrészt arra, hogy a törvény 13. § a nem mondja kifejezetten, hogy a heti bérfizetést feltüntető jegyzékek alatt csakis az egyheti bérfizetést feltüntető jegyzékek értendők, s nem e esetleg azok is, melyek kélheti bérfizetésre vonatkoznak, figyelemmel másrészt arra, hogy a havi bérfizetési jegyzékekkel való bejelentés joga természetszerűleg magában foglalja a kisebb időtartamra szóló bérjegyzékekkel való bejelentési jogot is, az idézett törvény 13. §-a szempontjából, mi akadálya sincsen annak, hogy a pénztár folyamodó czéglől a kéthetenként eszközölt bérfizetés czéljaira használt bérjegyzékeket is elfogadja, természetszerűleg oly feltétel alatt, ha azok egyébként a bejelentés czéljaira használható bérfizetési jegyzékekre nézve előirt kellékeknek megfelelnek. Ezzel ellenkező értelmezés annál kevésbé állhalna meg, mert a törvényhozás akkor, amidőn a törvény 13. §-ában foglalt kedvezményt megadta, kétségkívül az a szándék vezérelte, hogy a nagyobb számú munkásokat foglalkoztató munkaadóknak mód nyujtassék arra, hogy az egyénenkénti bejelentés helyett az üzemükben rendszerint szokásos bérfizetési időszakokra vonatkozó bérfizetési jegyzékeik benyújtásával eszközölhessék a bejelentése-