Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Közigazgatási Döntvénytár. 167 sának nincs helye, amely az illető törvényhatóság szabályrendelete szerint ugyan nyugdíjra jogosító volt, de az 1885: XI. tcz. általános határozmányai értelmében be nem számitható. (Közigazgatási biróság 1911 jan. 17. 6238/1910. K. sz.) A m. kir. közigazgatási biróság következőleg itélt: A panasznak helyt nem ad. Indokok: A panaszló, aki mint F. vármegyei I-ső aljegyző neveztetett ki 1891. évi január 18-án belügyminiszteri fogalmazóvá és 1909. évi november végén nyugdíjaztatott, azt igényli, hogy nyugdija megállapításánál az államkincstár vagy F. vármegye terhére számittassék be az a szolgálali ideje is, amelyet 1876. évi június 8-ától — 1878. évi deczember 16-áig F. vármegye szolgálatában, mint tiszteletbeli aljegyző és egyúttal dijnoki minőségben töltött, mivel ezen vármegye nyugdijszabályrendelete szerint a vármegyei dijnokok nyugdíjjogosultsággal bírtak és birnak. Ennek az igénynek nincs kellő alapja. Mert ha az 1907 : LIX. tcz. életbelépte előtt kérdés tárgya lehetett volna is az, hogy a törvényhatósági szolgálati idő beszámításánál az 1885 : XI. tcz. határozmányain kívül más szabályok is irányadók-e, vagy hogy a be nem számított törvényhatósági szolgálali idő érvényesítése iránt a törvényhatósággal szemben külön igény emelhető-e vagy sem, az 1907: LIX. tcz. életbelépte után többé nem kérdéses, hogy a törvényhatósági szolgálatból állami szolgálatba átlépett alkalmazottak összes szolgálati idejének beszámításánál az 1885; XI. tcz. rendelkezései irányadók, és hogy a törvényhatósággal szemben külön igény nem emelhető. A most idézett törvény 1-ső §-ának indokolása ugyanis világosan kifejezi, hogy a beszámítható szolgálati idő kérdésében, vagyis arra nézve, hogy az előzetes törvényhatósági vagy állami alkalmazás, mily mértékben vehető számításba, természetesen azon szabályok irányadók,, melyek alapján a nyugdíjazás történik. Minthogy pedig a tiszteletbeli minőségű szolgálat beszámítását az 1885: XI. tcz. 8. §-a kizárja, az 1897: XXIV. tcz. 3. §-ából kitetszőieg pedig, az ezen törvény életbeléptét közvetlenül megelőző dijnoki szolgálat beszámításának van helye: ennélfogva a panasznak helyt adni nem lehetett.