Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Közigazgatási Döntvénytár. 163 az 1896: XXVI. tcz. 82. §-ának I. 7. pontja, illetve az abban idézett 1889 : XXVIII. tcz. 16.§-ának 2. c) pontja értelmében, megfelelően a m. kir. minisztertanács által egy concret ügyben 1899. évi október hó 3-án 12,218. M. E. szám alatt hozott határozatnak is, a közigazgatási biróság hatáskörébe azok a kártérítési esetek tartoznak, amelyek az 1889. évi XXVIII. tcz.-ben is mint ilyenek vannak megjelölve. Ilyen esetek a községi közegekre vonatkozóan azok, amelyek az idézett törvény 8. §-ának 6. b) és c) pontjaiban vannak (elsorolva és amelyek az 1883:XLIV. tcz. 47., 73., 90., 92. és 96. §-aiban foglalt esetekkel ugyanazonosak, tehát a beszedett vagy az árverésen befolyt közadópénzeknek be nem szállításából a közadóknak vétkes mulasztás folytán a bekövetkezett behajthatlanságából vagy az adótartozások bekebelezéséhez szükséges adatok be nem adásából illetve hiányos beadásából az államkincstárra háramlott károk, továbbá az ingatlan birtokot terhelő közadók és kincstári követelések helytelen kimutatásából a magánfelekre háramlott károk. Már pedig a fentiekből kitetszőleg a kir. kincstárra az állítólagos kár nem ezekből az esetekből, hanem helytelen könyvelésből hárult s a kárkövetelés nem az 1889 : XXVIII. tcz. 8. §-ának 6. b) és c) pontjára, hanem az 1883:XLIV. tcz. 36. §-ának g) pontjára van alapítva, mely indokokból a végzés rendelkező része értelmében kellett határozni. 167. Az 1909: VI. tczikk szerint a házbéradó alapjául nem a bevallás énében fizetett, hanem a bevallás időpontjában kikötött évi bért kell venni. (Közigazgatási biróság 1911 márcz. 24. 3789/1911. P. sz.) A m. kir. közigazgatási biróság következőleg itélt: A panasznak helyet nem ad. Indokok : Az 1909: VI. tcz. 44. § a b) pontjának és az ez után következő bekezdésnek összefüggő rendelkezése szerint a házadó kivetésénél a bevallás időpontjában járó évi haszonérték (házbér) veendő alapul, már pedig a házadóbevallási iv szerint, a bevallás időpontjában, az 1909. év utolsó bérnegyedében az évi házbér 28,760 koronát tett; nem jogos tehát az a kívánság, hogy az 1910. évi házbéradó ne ezen összeg után, hanem 26,935 K után vettessék ki, amennyit a ház az 1909. év négy házbérnegyedében jövedelmezett. Nem foglalhat helyet e tekintetben a vonatkozó törvényjavaslat indokolására történt bivatko-