Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)
148 Közigazgatási Döntvénytár. vádja aló felmenti, panaszosnak törvényes határidőben benyújtott felebbezése következtében felülbirálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú iparhatósági Ítéletet ezennel helybenhagyom. A következő okokból kellett így ítélnem : F. D. vádlott, a tárgyi tényálladék hiányában volt fölmentendő. Ugyanis a dési kerületi munkásbiztositó pénztárnak 1908 november hó 7-én iktatott panaszföljelentésében foglalt azon állítása, hogy a panaszban tárgyalt mulasztásban F. D. is, mint munkaadó részes volt, az eljárás folyamán nem nyert igazolást. Nevezetesen az a tényállás állapíttatott meg, hogy nevezett F. D az 1908. évi vállalkozásban részt nem vett, hogy nevezett és B. I. csak utóbb, az 1909. év folyamán vállalkoztak együttesen Sz. J. és H. F. S-ral a szóban levő építkezés folytatására és a még hiányzó ujabb 30,000 drb tégla elkészítésével, mindnyájan közösen szintén csak 1909-ben bizták meg R. M.-t és társait s ekként F. D. nem lehet részese az 1908-ban elkövetett kihágásnak. Az 1909. évi alkalmaztatásból kifohólag kihágási eljárás nem indíttatott. F. D. fölmentése ezek alapján indokolt. A többi két vádlott : F. S. és Sz. J. ellenében az eljárás folyamán már igazolást nyert, hogy alkalmazottjaikat a jelen ügy kiindulási pontját képező feljelentés előtt a dési kerületi munkásbiztositó pénztárnál be nem jelentették. Téves ugyanis e vádlottak abbeli védekezése, hogy közöttük s R. M. és társai közt nem volt munkaadó alkalmazotti viszony. Jelesül ha való is, hogy a szerződés értelmében R. M. és társai bizonyos egységár mellett vállalkoztak a szükséges 30,000 drb tégla előállítására, — ez a körülmény nem teszi nevezetteket önálló vállalkozókká, hanem csak úgynevezett szakmány-munkásokká. A teljesen önálló vállalkozás jellege U. M. és társainak munkájánál azért hiányzik, mert meg nem állapitható R. M. és társainak abbeli kötelezettsége, hogy bízomos mennyiségű téglát föltétlenül, vagyis abban az esetben is kötelesek lettek volna vádlottak részere szállítani, ha ezt a megállapított árért előállitaniok nem sikerülne. Az önálló vállalkozás jellemző alkatelemei, az üzleti koczkázat tehát az ő kötelezettségüknél nem \olt meg. A nevezetteknek alkalmazotti minőségét igazolja az a körülmény is, hogy a téglavetéshez szükséges szerszámokat, anyagokat nem ők. hanem részben a község, részben a munkaadók szolgáltatták. Mindezek daczára F. S. és Sz. J. bűnössége sem állapit ható meg. Az 1879: XL. tcz. 28. §-ából kitűnően ugyanis a kihágás csak vagy szándékosan, vagy gondatlanságból követhető el. E vádlottnak azzal védekeznek, hogy ők jóhiszemüleg abban a véleményben voltak, hogy a náluk alkalmazásban állott téglavetők önálló vállalkozók, kiket ennek következtében a pénztárnál nem