Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Közigazgatási Döntvénytár. 127 hust kiméri, a k—i kerületi munkásbiztositó pénztárnál nem jelentette be, bűnösnek mondja ki, s őt az idézett tcz. 187. §-ának a) pontja alapján az 1901: XX. tcz. 23. §-ában meghatározott czélokra fordítandó 1 K pénzbüntetéssel, behajthatatlanság esetében három órai elzárással bünteti, vádlottnak a törvényes ha táridőben beadott fölebbezése következtében fölülbirálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú iparhatósági Ítéletet a fölhozott indokoknál fogva és azért is helyben hagyom, mert az 1907: XIX. tcz. 1. §-ának 2. pontja az ipartörvény alá nem tartozó, de ipari, illetve vállalkozásszerüleg űzött kereseli foglalkozásoknál alkalmazottakat a betegség esetére való biztosítási kötelezettség körébe vonja és mert másfelől az idézett törvény 3. §-ának 13. pontja értelmében a balesetbiztosítás hatálya a vágóhidakra s mészárosmüvekre is kiterjed. 127. Közönséges napszámosok alatt a biztosítási kötelezettség szempontjából csakis azok a napszámosok értendők, akik nem ipari üzemben s általában nem olyan foglalkozásoknál, munkáknál vagy üzemben vannak alkalmazva, amelyekre a biztosítási kötelezettség hatálya az 1907: XIX. tcz. 1. és 3. §-a értelmében kiterjed. (A m kir. kereskedelemügyi miniszter 1910 márczius 7 14,195/VI. A. szám.) T. vármegye alispánjának. Alispán ur részéről 1909. évi október hó 5-én 17,723/909. sz. a. hozott és az elsőfokú iparhatósági Ítélettel egybehangzó másodfokú iparhatósági Ítéletet, mely H. G. géplakatos, n—i lakost az 1907. évi XIX. tcz. 12. §-ába ütköző kihágás vádja és következményeinek terhe alól felmenti, panaszos pénztár részéről a törvényes határidőben beadott felebbezés következtében felülbiráiat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú iparhatósági ítéletet megváltoztatom és a vádlottat az 1907 : XIX. tcz. 12. §-ába ütköző kihágás miatt ugyanezen tcz. 187. §-ának a) pontja alapján behajthatatlanság esetében 6 órai elzárásra átváltoztatandó és az 1901: XX. tcz. 23. §-ában meghatározott czélokra fordítandó 2 K pénzbüntetéssel büntetem. Az idézett tcz. 12. §-a a bejelentés megtételére 8 napi határidőt ad, de ez a rendelkezés nem annyit jelent, mintha