Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

100 Közigazgatási Döntvénytár. (Közigazgatási bíróság 1910 jul. 28-án 3576/1910. K. sz.) A m. kir. közigazgatási biróság következőleg itélt: A közös birtokosoknak fentebb megjelölt határozatát a panasz következtében érvényre emeli, azonban azzal a korlátozással, hogy a vételi szerződésnek a közös birtokosokra nézve kötelező voltához a magyar királyi földmivelésügyi miniszter jóváhagyása szükséges: a vételár kiutalása iránt tehát csak a miniszter jóváhagyása után lehet intézkedni. Indokok: A közös birtokosoknak gyűlése a kérdés alatt álló vétel felől való határozás végett elsőizben 1910. évi január hó 30 ára hivatott össze s minthogy ekkor a birtokosok határozatképes számmal nem jelentek meg, az 1910. évi február hó 27-ére összehívott ujabb gyűlés, a gyűlési meghívóban és a jegyzőkönyvben is idézett gazdasági ügyviteli szabályzat rendelkezése szerint — melynek helyesen történi idézését a határozatot megtámadok kétségbe nem vonják — a megjelentek számára való tekintet nélkül érvényesen határozhatott. A gyűlési jegyzőkönyvhöz mellékelt jegyzék szerint 108 birtokos jelen is volt: és ha való volna is a gyűlési határozatot megtámadó I. László és társainak az az állítása, hogy szavazati joggal nem biró egyének is vettek részt a gyűlésen: ez a körülmény a gyűlési határozatot, mint közös birtokosok akaratnyilvánításnak érvényességét nem dönti meg, mert a határozat egyhangúlag hozatott és mert a gyűlés — a fentebb említettek szerint — a jelenlevők számára való tekintet nélkül határozatképes volt. Ezért a gyűlési határozatot érvényre kellelt emelni. Minthogy azonban a vételár kiíizeiése a közös birtokosoknak gyümölcsözőleg elhelyezett és a közigazgatási bizottságnak a korábbi hasonló ügyben hozott 458871907. számú határozatából kitetszően, a magyar királyi földmivelésügyi miniszter felügyelete alatt álló, tehát nyilvánvalóan rendkívüli fahasználatból eredő tőkéjéből czéloztatik; és minthogy a rendkívüli fahasználatból eredő jövedelem tekintetében a földmivelésügyi miniszternek az 1898. évi XIX. törvényczikk 31. §-a rendelkezési jogot ad arra nézve, hogy a jövedelem ingatlan birtok vásárlására fordiliassék : a közös birtokosoknak a vétel felől hozott határozatát a jelen Ítélet rendelkezése szerint korlátozni kellett, mert a miniszternek emiitett rendelkezési jogából szükségképpen következik, hogy rendelkezésének végrehajtására felügyelhessen, ami pedig hatályosan csak az által történhetik, hogy a közös birtokosoknak a meghatározott czélra rendelt tőke felhasználásával járó ügylete a miniszter jóváhagyása alá esik. E jóváhagyás szüksége egyébként következik abból is, hogy az 1898. évi XIX. törvényczikk 30. §-a rendelkezéséhez képest a közös birtokosok olyan ügyletet nem köthet-