Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Közigazgatási Döntvénytár. 75 kétségtelen, hogy az évi javadalom nem segélydijnak, amint azt az alapító több izben nevezi, hanem ösztöndíjnak tekintendő, mert az ösztöndíjnak jellegét éppen azon körülmény adja meg, hogy nem adományoztatik évenként újból, hanem az, akinek egyizben adományoztatott, a javadalmat tanulmányai befejeztéig megtarthatja, természetesen azonban csak ugy, ha arra magát érdemetlennek nem mutatja. Minthogy továbbá az alapító-levél a fennálló általános szabályok alól a VI. szakasz 1—5. pontjaiban csupán egyes esetekre állapit meg kivételt, ennélfogva ezen kivételek fenntartása mellett, a szóban forgó ösztöndíjra minden más esetben az ösztöndijakra vonatkozó általános szabályok az irányadók; általános szabály pedig az, hogy aki ugy bukik, hogy az osztályt ismételni kénytelen, elveszti ösztöndiját, kivéve, ha rajta kivül fekvő okból, pl. betegség, avagy családi körülmény okából bukik meg, mikor is esetleg kegyelem gyakorolható. A káptalan határozata ellen K. I. kk. fia képviseletében a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszterhez kérvényt adott be, a miniszter azonban 4907. évi november 23-án 125,939/1907. III. sz. a. kelt határozatával a káptalan határozatát helybenhagyta, mert a hivatali elődének 1899. évi márczius 26-áu 1981. sz. a. keltés fentismertetett határozatának indokait helyesnek tartotta. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszternek ezen határozata ellen K. I. a m. kir. közigazgatási bírósághoz panaszt adott be, melyben arra utalt, hogy az alapító oklevél bevezetésében az alapító kifejezetten azt mondja, hogy segíteni óhajt a család ivadékain és az alapítvány czimében is csak az foglaltatik, hogy a család ivadékainak nevelésére szánt alapítvány; továbbá, hogy a VI. pont szerint, aki egyszer elnyerte e segélyre a kinevezést, attól többé el nem vehető, mig tanulmányait be nem fejezte. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter hatásköri kifogást emelt és a m. kir. közigazgatási bíróság 1908 febr. 27-én 1,005/1908. K. sz. a. hozott végzésével a hatásköri kifogásnak helyt adott, a hatáskörét nem állapította meg és a panaszt az ügy érdemi elbírálása nélkül visszautasította, mert a panaszos családi alapilványnyal szemben fennálló jogigényében szenvedett sérelem miatt adott be panaszt, már pedig az ezen körbe tartozó vitás kérdéseket sem törvény, sem szabályrendelet a közigazgatási bírósághoz nem utalta és az 1896: XXVI tcz. 19. §-a szerint a közigazgatási biróság hatáskörét a jog és a törvény hasonlatosság elvének alkalmazásával sem lehet kiterjeszteni. K. I. ezután a b—i kir. járásbíróságnál keresetet indított