Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Közigazgatási Döntvénytár. 47 A m. kir. állami munkásbiztositási hivatal az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárt fölebbezésével elutasítja és az elsőfokú bíróság ítéletét abban a részben, mely szerint P. F. osztrák honos kőnyomdász balesetkártalanitási igényét megállapítja, helyben hagyja; abban a részben azonban, melyben az országos pénztárt nevezett részére 188 K 44 f. összeg kifizetésére kötelezi, megváltoztatja és az emiitelt pénztárt nevezett részére 173 K-nak három nap és végrehajtás terhe mellett leendő kifizetésére kötelezi. Egyben megállapítja, hogy nevezettnek 1907 deczember 2-tól kezdve állandó járadékra van igénye. Ehhez képest utasítja az elsőbiróságot, hogy az országos pénztárt a törvény 91. §-a alapján fölebbezés kizárásával az igénylő részére megállapítandó baleseti állandó járadék tekintetében záros határidő alatt, határozathozatalra utasítsa, a továbbiakban pedig járjon el a törvény 91. §-a szerint. Indokok: Az elsőfokú bíróság Ítéletének indokolásában helyesen előadott tényállás szerint P. F. osztrák honos kőnyomdászt 1907 július 17-én V. T. utódai litográfiái müintézetében, mely az 1907 : XIX. tcz. 3. §-ának 26. pontja értelmében biztosításra kötelezett üzem, üzemi baleset érte. Midőn ugyanis főnöke rendeletére a gyorssajtó-gépen dolgozott, a gyorssajtó szánját mozgató tolattyu, mely az előirt és föltétlenül szükséges védőkészülékkel ellátva nem volt, bal lábfejét felhasította. E balesetből kifolyólag 1907 deczember 21-ig gyógykezeltetett s ez időre, tehát a baleset napjától számított 10 héten, vagyis 1907 szeptember 24-én tul, még 89 napig az első bírósági ítélet indokolásában tévesen 91 napig) az iratoknál fekvő egyéni lap szerint állandóan táppénzt is kapott a b—i kerületi munkásbiztositó pénztártól. Ez időre, vagyis 1907 szeptember 24-től deczember 21-ig kapott táppénz fejében összesen 178 K-t (az elsőbirósági ítélet indokolásában tévesen 182 K-t), holott őt ez időre a törvényes előfeltételek fennforgása esetén nem táppénz, hanem az 1907 : XIX. tcz. 70. §-a értelmében kiszolgáltatandó baleseti kártalanítás illetné. A b—i kerületi munkásbiztositó pénztár főorvosa 1908 márcz. 18-án kelt véleményében sérült ugyanaznapi fölülvizsgálala alapján javasolta is, hogy részére 1907 deczember 22-től számítva hat hétre 12% munkaképesség csökkenésnek megfelelő járadék állapittassék meg. A nevezett pénztár azonban igénylőt 1908 junins 2-án 3185. sz. a. kelt határozatával ((ideiglenes járadék iránti keresetével)) elutasította azzal az indokolással, hogy igénylő t—i községi