Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Közigazgatási Döntvénytár. 9 hozott határozatával hatáskörét nem állapította meg, mert pana­szos gyógyfürdőtelepen állott alkalmazásban, a gyógyfürdők pedig nem esnek az ipartörvény rendelkezései alá. Sz. A, ez okból ismét a kir. járásbíróságnál indított kere­setet, a járásbíróság azonban érdemleges tárgyalás után az el­járást felfüggesztette és hatásköri felterjesztést tett. II. A m. kir. igazságügyminiszter 1909. I. 1340. sz. a. kelt és a kereskedelemügyi m. kir. miniszter 56,317/VI. a. 1909. szám alatt kelt nyilatkozataikban azt a véleményt terjesztették elő, hogy ebben az ügybeu az eljárás a rendes bíróság hatás­körébe tartozik. III. A hatásköri bíróság a felmerült vitás kérdés eldöntését a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozónak mondotta ki a következő okokból: A kérdés eldöntésénél az vizsgálandó, vájjon a szóbanlevő gyógyfürdőtelepre nézve az 1884. évi XVII. tcz. (ipartörvény) rendelkezései kiterjednek-e vagy sem. Igaz, hogy a gyógyfürdőkről, mint egészségügyi intézmény­ről, az 1876. évi XIV. tcz. 100. és következő szakaszai különle­ges rendelkezéseket állapítanak meg. Ez a körülmény azon­ban a gyógyfürdőknek az ipartörvény határozmányai alá való tartozását ki nem zárja. Mert eltekintve attól, hogy az 1876. évi XIV. tcz. 14. fejezetének 100. és következő § ainak rendelkezései a jelenleg vitás kérdést érintőleg kivételes intéz­kedést nem is tartalmaznak, a későbben keletkezett ipar­törvény 25. §-a, midőn megjelöli azon iparágakat, melyeknek gyakorlásához iparhatósági telepengedély szükséges, ezek közt emiili a fürdőket is. Viszont ez utóbbi törvény 183. §-a felsorolja azon foglal­kozási ágakat és vállalatokat, melyek e törvény rendelkezései alá* nem esnek, ezek közt azonban a gyógyfürdőket nem ne­vezi meg. Ezeknek egybevetéséből következik, hogy a gyógyfürdőre mint vállalatra, a gyógyfürdői jelleg daczára is az 1884. évi XVII. tcz. határozmányai szintén irányadók és így a törvény 141. §-ának azon rendelkezése is, mely a munkaadó és az al­kalmazott közt, a törvény 176. §-a szerint az alkalmazás alatt fennálló kölcsönös kötelezettségek teljes tésére, vagy annak meg­szűnéséből eredő kártérítési követelésekre vonatkozólag felmerült vitás kérdések eldöntését elsősorban az elsőfokú iparhatóság, illetőleg az ipartestület békéltető bizottsága elé utalja. Minthogy végül a panaszos pénztárosnő kétségtelenül azon alkalmazottak közé tartozik, kiknek a munkaadójukkal szemben az alkalmazás­ból felmerülő vitás kérdésekre az 1884. évi XVII. tcz. 176. §-a nyer alkalmazást, mindezeknél fogva ki kellett mondani, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom