Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Közigazgatási Döntvénytár. 181 Ellenben az elsőfokú Ítéletének az ügyvédi költségre vonat IÍOZÓ részét azzal a közelebbi meghatározással, hogy igénylő a perköltség megtérítésére irányuló igényével elutasittatik, helyben Lagyja és dr. W. E. ügyvéd munkadiját igénylővel szemben az elsőfokulag megállapított összegen felül 8 K-ban állapítja meg. indokok ; Iíj. B. I. azon az alapon kért baleseti kártalanítást, hogy az 1907 november 27. és 28-ika között elmúlt éjszakán a h—i vasúti állomáson postaküldöncz minőségben teljesített szolgálata, s jelesül postacsomagoknak targonczán való szállítása közben üzemi beleset érte, amennyiben a berobogó vonat testét elkapta, jobb karját tövében leszelte s bal kezének három ujját levágta. Nyilvánvaló, hogy mikor igénylő ezen baleset következményeiért, melyek őt igény-bejelentése szerint «örök életére nyomorékká)) tették, kártalanítást követel, igén)e, noha ezt a törvény 88. §-a s az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár alapszabályainak 87. §-ában foglalt osztályozásnak megfelelően a pöriratban sehol sem határozza meg, mégis állandó járadékra irányul. Kétségen fölül áll az is, hogy a mennyiben a járadék megadásának törvényes föllételei különben megállapíthatók volnának: állandó járadékot kellene igém lő részére nyújtani, mert a baleset következményeinek a munkaképességet kétségtelenül a tiz százalékot meghaladó mértékben leszállító hatása szembeszökően igénylő egész életére maradandó. Ilyen tényállás mellett ifj. B. I. igénye tárgyában az 1907: XIX. tcz. 88. §-ának második bekezdése értelmében az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár igazgatósága van hivatva határozni s a k—i kerületi munkásbiztositó pénztárnak a jelzett §. utolsóelőtti bekezdése értelmében legföljebb az ideiglenes baleseti járadék tárgyában való határozathozatal állolt hatáskörében. Ennek daczára az ez ügyben eljárt k—i kerületi munkásbiztositó pénztár igazgatósága 1,749/1909. sz. a. kelt határozatában ifj. B. L-t kártalanítási igényével ennek tüzetes megjelölése, vagyis a szóban levő járadék fajlagos meghatározása nélkül elutasította azért, mert igénylőre nézve az 1907 : tcz.-ben meghatározott balesetbiztosítási kötelezettséget nem találta megállapíthatónak s az elsőfokban eljárt választott bíróság más alapon ugyan és jelesül az idézeti tcz. 89. §-án alapuló igényelévülés indokából, de érdemben ugyanígy, vagyis általában a baleseti kártalanítási igény elutasításával ítélkezett. A járadék követeléséhez ragaszkodó igénylőnek felebbezése következtében eljáró felsőbíróság azt állapította meg, hogy az