Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Közigazgatási Döntvénytár. 163 Egyebütt sincs a törvénynek olyan rendelkezése, mely a férjnek ezt az igényét a nő szolgálati idejének tartamától teszi függővé. De nem következik ez a törvény általános elveiből sem; sőt éppen a temetkezési járulék természetével ellenkeznék az, hogy az ehhez való igény az állandó ellátás igényének feltételéhez köttessék. Hogy a temetkezési járuléknak a szolgálati időtől való függése nem következik abból az általános elvből, amely az 1891 : XLIII. tcz. 6. §-ának 1. bekezdése szerint az ellátási igény elbírálásánál ugy a jogok, mint a kötelezettségek szempontjából a nő és férfi tanítót egyenlőnek tekinti, azt a következők indokolják. A törvénynek hivatkozott általános rendelkezése ugyanis a nőtanitó és férfitanitó közt az egyenlőséget csak a saját személyét megillető ellátási igény szempontjából állapítja meg. Nem teszi azonban egyenlővé a jogot az özvegyen maradt házastársra nézve; ami nyilvánvaló abból, hogy míg a férfitanitó özvegyét — a törvényes feltételek esetében — a törvény 5. §-a alapján özvegyi segély illeti meg, addig a nőtanitó özvegyen maradt férje csak temetkezési járulékra tarthat igényt. Nincs tehát jogosultsága annak az álláspontnak, mely a férfiés nőtanitónak az ellátási igény szempontjából való egyenlőségét megállapító rendelkezésből arra az eredményre jut, hogy: mert a férfitanitó özvegyét a törvény értelmében férjének tiz évi szolgálata alapján illeti meg az özvegyi segély, a nőtanitó férje is csak akkor tarthat igényt a temetkezési járulékra, ha tényleges szolgálatban elhalt neje a tiz évi szolgálati időt már betöltötte. De a temetkezési járulék szempontjából azért sem eshetik a nőtanitó a férfitanitóval egyenlő elbírálás alá, mert a férfitanitó özvegye részére sem az idézett, sem az 1875 : XXXII. tcz. temetkezési járulékot nem biztosit; hanem az 1868 : XXXVIII. tczikk 140. §-a az elhunyt tanító özvegyét és árváit félévig megillető tanitói fizetés és lakás élvezete által a temetkezési járulékot jóval meghaladó gyámolitást nyújt. Amennyiben pedig ez a gyámolitás a tanító özvegye és árvái részére a temetkezési járulékot is magában foglalónak jelentkezik : ez a körülmény ismét amellett szól, hogy a nőtanitó férjének járó temetkezési járulékot nem lehet függővé tenni a szolgálati idő tartaniától; mert a félévi illetménynyel való gyámolitás szintén nem függ attól. Hogy pedig a temetkezési járuléknak a szolgálati időtől való függővé tétele a temetkezési járulék természetével ellenkezik: ez a temetkezési járuléknak az özvegyi segélypénztől eltérő rendeltetéséből következik. A temetkezési járulék ugyanis a gyógykezeli*