Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Közigazgatási Döntvénytár. 91 így kellett határoznom, mert a könyvelési munka körül for­dulhatnak és fordulnak elő teendők, amelyek az üzletvitelnek nem föltétlen alkotó részei, amelyek tehát iparszerüleg önálló vállalatban végezhetők. Az ilyen teendőknek iparszerüleg önállóan való végzése tör­vény által nem tiltott foglalkozás és igy arra az iparigazolvány az 1884. évi XVII. tcz. 4. §-a értelmében kiszolgáltatandó. Magától értetődik, hogy ez nem érinti azoknak a törvényes rendelkezéseknek hatályát, melyek a munkaadó és alkalmazott közötti viszonyra vonatkoznak azokban az esetekben, amikor a könyvelési munka természeténél fogva nem önálló vállalkozói, hanem alkalmazotti minőségben végeztetik. 67. Az üzlethelyiség kirakatában egyszerű kézírás­sal előállított ^karácsonyi vásári) ^mélyen leszállí­tott dra/o) felírású papírlapok elhelyezése nem üt­közik az 1884-. évi XVII. tcz. 51. §-ába. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 93,537/VI./A./909. számú elvi határozata.) Budapest székesfőváros tanácsának. A székesfőváros tanácsa részéről 1909 május 4-én 34,451/1909. I. sz. alatt hozott s az elsőfokú iparhalósági ítéletet részben mó­dosító azt a másodfokú iparhatósági Ítéletet, melynek értelmében E. A. budapesti lakost áruinak tömeges és gyors-eladásra ingerlő módon való árusítása által elkövetett és az 1884: XVII tcz. 51. §-ába ütköző kihágás miatt ugyanazon törvény 153. §-a alapján az 1878 :V. tcz. 92. §-ának alkalmazásával az 1901 : XX tcz. 25. §-ában jelzett czélokra fordítandó 50 K pénzbüntetés­sel, illetve behajthatatlanság esetén megfelelő elzárással bünteti, marasztalt részéről a törvényes határidőben beadott felebbezés következtében felülbirálat alá vettem. Ennek eredményéhez ké­pest az idézett másodfokú iparhatósági Ítéletet megváltoztatom s vádlottat az ellene emelt iparkihágás vádja és következményei­nek terhe alól felmentem. így kellett ítélkeznem, mert az iratokból megállapítható, hogy panaszlott sem újság-hirdetés, sem nyomtatványok terjesz­tése, vagy más feltűnést keltő módon nem irányította a vevő kö­zönség figyelmét üzletére, illetve az abban állítólag leszállított áron eszközölt elárusitásra. A hivatalos megállapítás szerint egy­szerű kézírással előállított papírlapot helyezett az iratokban em-

Next

/
Oldalképek
Tartalom