Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár III. kötet (Budapest, 1910)

Közigazgatási Döntvénytár. 89 állások betöltésének módját, a fizetés megállapítását, és fegyelmi viszonyát rendezte ; aminek indoka abban található, hogy mindezekről a községi törvény nem rendelkezik, ezek a szervezeti intézkedések tehát az 1888: VII. tcz.-ben voltak megállapitandók. Ennek a szükségessége azonban a törvényhatósági városi állatorvosi állásra nézve már nem forgott fenn, mert az 1886: XXI. tcz. 80. §-a rendelkezik arról, hogy a törvényhatósági állatorvost a főispán élethossziglan nevezi ki; fizetését a törvényhalóság a 47. §. a) pontja alapján állapítja meg, fegyelmi tekintetben pedig reá az 1886: XXIII. tcz. rendelkezései érvényesek. Ezekből kifolyólag tarthatatlan a panasziratnak az az érvelése is, hogy miután az 1900: XVII. tcz. a törvényhatósági állatorvosi állásokat megszüntette és az ezentúl alkalmazott helyhatósági állatorvosok működési köre egyedül csak a helyhatósági állalorvosi teendőkre szorítkozik, így ezen állások betöltésénél csak az 1888. évi VII. tcz. 129. §-a lehet irányadó ; mert eltekintve attól, hogy az 1900: XVII. tcz., amint ez az 1. §. rendelkezéséből kitűnik, a törvényhatósági városi állatorvosi állásokat nem szüntette meg, csupán működési körüket korlátozta, a helyhatósági állatorvosi állások községi vagy törvényhatósági jellegét nem az azokkal egybekötött teendők minemüsége adja meg, hanem az, hogy községi vagy törvényhatósági szervezetben vannak-e felállítva. Amiből egyszersmind önként következik az is, hogy városi törvényhatóságban szervezett helyhatósági állatorvosi állás betöltésének módjára nézve az 1886: XXI. tcz. 80. §-ának a rendelkezése irányadó. Kétségtelen tehát, hogy a Gy. szabad királyi város által szervezett helyhatósági állatorvosi állás nem azonos jellegű az 1888: VII. tcz. 127. és következő §-aiban körülirt községi állatorvosi állással, hanem oly törvényhatósági állás, amelyre nézve a kinevezés jogát az 1886: XXI. tcz. 80. §-a értelmében a főispán gyakorolja. Miután pedig ezek szerint a magyar királyi belügyminiszter idézett leiratának rendelkezésével a törvényhatóság hatáskörét nem sértette meg, a [közgyűlés panaszának helyt adni nem lehetett. F. Gy. állatorvos előterjesztését, illetve panaszát pedig érdemi bírálat nélkül vissza kellett utasítani. Mert a jelen vitás kérdésben a panaszjog az 1907: LX. tcz.-ben alapszik, s az a törvény 5. §-a értelmében csak a törvényhatósági bizottság közgyűlése és a törvényhatósági bizottság tagjainak legalább fele által együttesen gyakorolható. F. Gy.-t 4ehát mint magánszemélyt ez ügyben panaszjog nem illeti meg.