Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár III. kötet (Budapest, 1910)

Közigazgatási Döntvénytár. 363 sál hileles jegyzékben elismeri, törvényes alappal nem bir; a szabályrendelet ily megkülönböztetést, vagy megszorítást nem tartalmaz. P. J. ezután panaszával a borosjenői járás főszolgabirajához, mint elsőfokú iparhatósághoz fordult A panasszal egyidejűleg külön beadványban és hátralékkimutatás alapján az 1908. évi augusztus—november évnegyedre járó 124 K 20 f. kéményseprési dij behajtásának elrendelését is kérte. A tárgyaláson báró S. L. megbízottja azzal védekezett, hegy panaszosnak nem áll jogában esetenként való díjazást kövelelni, mert átalányszerződés van ; panaszos pedig előadta, hogy ő az átalányszerződés alapján kérte a fizetést, panaszlott azonban ezt megtagadta azzal, hogy nincs ilyen szerződés. A főszolgabíró ezután 1909. évi február hó 10-én 4590/1908. és 4591/1908. sz. a. hozott véghatározalaival mindkét ügyben a hatáskörét nem állapította meg és a minisztertanácsnak 1907 május hó 27-én 68,443/1907. B. M. sz. a. hozott határozatára hivatkozva, a panaszost követelésével a kir. bírósághoz utasította, mert panaszlott a követelés jogalapját vitássá telte; a közigazgatási hatóság hatásköre pedig csupán a vitássá nem tett (liquid) díjhátralékok behajtására terjed ki. Aradvármegye alispánja, rnint II od fokú iparhatóság 1909. évi február hó" 18-án 2965/1909. és 2964/1909. sz a. hozott véghatározataival a főszolgabíró véghatározatait helybenhagyta. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter pedig 1909. évi június hó 26-án 43,050/VI. A. 1909. sz. a. hozott határozatával az alispán mindkét határozatát helybenhagyta és az ügyet a hatásköri bíróság elé terjesztette. II. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter 75,491/VI. A. 1. 1909. sz. a. és a m. kir. igazságügyminiszlerium vezetésével megbízott miniszterelnök 1909. I. 1694. sz. a. kell nyilatkozataikban azt a véleményt terjesztették elő, hogy ebben az ügyben az eljárás a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. III. A hatásköri bíróság a felmerült vitás kérdés eldöntését a rendes biróság hatáskörébe tartozónak mondotta ki, a következő okokból: Jogszabály, hogy magánjogi viszonyokból eredő követelések, hacsak a vitás követelés kivételesen törvény, vagy törvény erejével biró szabályrendelet által más útra utasítva nincs, a rendes biróság előtt érvényesitendők. A kéményseprő és sepertelő kéménytulajdonos közti jogviszony magánjogi jelleggel bir, amiből önként következik, hogy a kéményseprői dijak iránti követelés is, amennyiben azt törvény, vagy szabályrendelet közigazgatási útra nem utalja, a rendes biróság előtt érvényesítendő.