Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár III. kötet (Budapest, 1910)

Közigazgatási Döntvénytár. és nevezeitet a kihágás vádja és következményei alól felmenteni, L. L.-ra vonatkozó részében pedig feloldom és utasítom a bizottságot, hogy az iratokat L. L. kihágási ügyére vonatkozó illetékes Ítélkezés végett a központi járás főszolgabírójának adja ki. Indokok: Az 1907. évi január hó 30-án S.—ben felvett jegyzőkönyv 2. pontjának, az ugyanakkor felvett jegjzék 4. A) és 1. B) tételének és az 1907. évi márczius hó 8 án felvett jegyzőkönyv adatainak megegyező tanúsága szerint az a 25 literes kanna, melyből a minta vétetett L. L. nevével, és a mintavételkor a kanna sértetlenségét igazoló pecsétjével volt ellátva. Ezért a tejért tehát a felelősség nem B. B.-t, aki azt felbontatlan állapotban szállította, hanem L. L.-t terheli. Következőleg B. B. felmentendő volt. Mivel azonban L. L. még a központi járás területén adta át a tejet B. B.-nak és lakása és tehenészete is ennek a járásnak területén van, és a tej forgalomba hozatala, illetve hamisítása ezen járás területéu követtetett el, a 38,547/880. számú eljárási szabályzat 12. és 13. §-ai értelmében a tárgyalás megtartására és elsőfokú Ítélet hozatalára a központi járás főszolgabirája illetékes. 139. Kihágást ügyben elitéit egyén körözésének időközönként való megismétlése nem képez oly hatósági intézkedést, mely a büntetés elévülésének félbeszakítását vonná maga után. (A m. kir. belügyminiszter 1908. évi 3833. sz. határozata.) M. vármegye közönségének. Sz. Attila ellen kivándorlásnak engedély nélkül való közvetítése miatt folyamatba tett kihágási ügy vádlott felebbezése folytán felülvizsgáltatván, a következő harmadfokú határozat hozatott: A vármegye alispánja által az újrafelvételi kérelem során 1908. évi 4740. sz. a. a járás főszolgabirája elsőfokú határozatának helybenhagyásával hozott másodfokú határozata megváltoztattatik és a 4550/904. sz. a. hozott harmadfokú Ítélet végrehajtására vonatkozó további intézkedés, illetőleg ez ügyben a rendőri büntető eljárás a Kbtk. 31. $-a alapján elévülés okából megsziinleltetik, mert a vádlott első ízben közzétett körözésének időközönként történt megismétlése egymagában nem képez oly hatósági intézkedést, mely a Kbtk. 31. §-ban megállapított elévülési idő félbeszakítására alkalmasnak elfogadható lett volna; az iratok tanúsága szerint pedig egyébként az első körözés megtörténte utáni idő alatt egy éven belül nem merült