Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár III. kötet (Budapest, 1910)

144 Közigazgatási Döntvénytár. hanem mint közérdekű dolog a város hatósága által hivatalból is ellenőrizendő és mulasztás esetén a közigazgatási hatóság hivatalból is intézkedhetik. Ez kitűnik abból is és ennek. t. i. a hivatalból való intézkedésnek szükségessége feltétlenül bekövetkezik akkor, ha több szomszédos telek tulajdonosa egyöntetű eljárással a kerítéseket nem állítja fel és egymás ellen — amint a jelen esetben — panaszszal nem élnek. Kétségtelen, hogy ily körülmények között a közérdek szempontjából az egyes telkek tulajdonosait a kerítések felállítására a közigazgatási hatóság kötelezheti. Ebből következik, hogy abban az esetben is, amikor az egyik telek tulajdonosa a szomszéd ellen a város belterületén érvényben levő szabály alapján kerítés felállítása miatt panaszszal él, a városi szabályzatnak érvényt szerezni a város közigazgatási hatósága illetékes. A pécsi kir. törvényszék mint felebbezési bíróság 1908. évi 125. sz. a. hozott végzésével a kir. járásbíróság végzését indokaiból és még azért is helybenhagyta, mert felperes keresetét magánjogi jogczimre nem alapította. Felperes ezután panaszával Pécs szab. kir. város rendőrkapitányához, mint elsőfokú épitésrendőri hatósághoz fordult, aki a7onban 1908. évi 13,837. sz. a. hozott véghatározatával hatáskörét szintén nem állapította meg, mert az építési szabályrendelet 44. §-ának az a rendelkezése, mely szerint a város belterületén minden telek bekerítendő, természetszerűleg csak azon telekre vonatkozik, amelynek bekerítését közrendészeti szempontok indokolják, amikor is a közigazgatási hatóság gondoskodik a teleknek a tulajdonos által való bekerítéséről. Minthogy azonban alperes azon lénye, hogy a két telket elválasztó mesgyevonalon nem állit íel szabályszerű kerítést, illetve a fennálló rozoga kerítést helyre nem állítja, közérdeket nem sért; ennélfogva az a felett keletkezett vita, mint a szomszédjog körébe tartozó magánjogi kérdés, a minisztertanács állandó gyakorlata szerint is, a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. A szomszédos bellelkeknek kerítéssel való elhatárolása közrendészeti szempontokból is szükséges lehet ugyan, amikor az elhatárolás iránt a rendőri hatóság hivatalból intézkedik; kétségtelen azonban, hogy ahhoz a tulajdonosoknak a szomszédjogból folyó magánjogi érdekei is fűződnek, amelyeknek érvényesítésétől nem zárhatók el akkor sem, ha mint ez a fenti tényállásból kitetszően a jelen esetben is történt, a rendőri hatóság közrendészeti érdekből a hivatalos beavatkozást szükségesnek nem találta. Minthogy pedig, ha a tulajdonosok egyike szomszédját a telkeik elhatárolására szolgáló kerités felállítására kéri kötelezni, a szomszédjogból merített magánjogi igényt érvényesít — arra