Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár III. kötet (Budapest, 1910)

132 Közigazgatási Döntvénytár. megye az 1907 : LX. tcz. 1. § a alapján megsemmisíteni kéri. A magyar királyi közigazgatási bíróság a panaszt az idézett törvények alapján tárgyalás alá vette. Miután az 1883: XV. tcz. 9 §-a alapján s az ott meghatározott czélokra a vármegyék saját autonóm hatáskörükben miniszteri jóváhagyás nélkül 3% pótadót vethetnek ki, ezenfelül pedig még 2% erejéig a belés pénzügyminiszter előzetes engedélyével a 3%-tói 5%-ig terjedhető pótadó kivetésének az engedélyezése a kormánynak tör vény által fenntartott discretionarius joga, melyet az törvényes hatáskörében legjobb belátása szerint gyakorol. A belügyminiszter tehát magában véve ama rendelkezésével, melylyel a közszükségleti alap javára 5% pótadó helyett 372%-nak kivetését engedte meg, a törvényt meg sem sérthette volna, mert azzal csak discretionarius jogát gyakorolta. Mindazonáltal a vármegye részéről a jelen esetben törvénybe ütköző jogsérelem vitatható annyiban, hogy a miniszter a vármegye által gyakorolni kívánt pótadó kivetési jognak oly korlátozásait állitolta fel, amelyeket a vármegye törvényelleneseknek s magára nézve sérelmeseknek talál. Törvényellenesnek mondja pedig a vármegye a miniszternek azt az intézkedését, hogy a vármegyei tiszti nyugdijalapra kivetett lVs% pótadót az 1883: XV. tcz. 9. és 13. §-ai alapján kivethető 5%-os maximumba beszámította. Törvényellenesnek mondja pedig azért, mert a vármegyei tiszti nyugdíjalapra a pótadó nem az 1883: XV. tcz., hanem az 1886: XXII. tcz. 88. §-a alapján vettetik ki, amely utóbbi törvény a vármegyéket a vármegyei tiszti nyugdíjintézet felállítására és fenntartására kötelezi, s ezzel azt a jogot is megadja a vármegyéknek, hogy a kiadások fedezésére szükséges eszközökről gondoskodjanak. A vármegye ebből azt következteti, hogy a vármegyei tiszti nyugdijalapra kivetett pótadókra az 1883: XV. tcz. rendelkezései irányadók nem lehetnek és pedig annál kevésbbé, mert az a pótadó nem is vonható az 1883: XV. tcz. 9. §-ában jelzett czélok fogalma alá, hanem az egy teljesen különleges czélu pótadó. A vármegyének ezt az álláspontját azonban sem az 1883: XV., sem az annak hatályba lépte után keletkezett későbbi törvények rendelkezései nem támogatják. Az 1883: XV. tcz. a vármegyei pótadó kivetését mint alaptörvény szabályozza. Ennek a törvénynek 9. §-a értelmében a vármegyék a már fennálló törvények alapján kivethető pótadón kivül közigazgatási, közművelődési és jótékonysági czélokra vethetnek ki a 9. és 13. §-okban megállapított korlátok között pótadót. A törvényjavaslatnak a törvényhozás elé terjesztett indo-