Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár III. kötet (Budapest, 1910)

98 Közigazgatási Döntvénytár. intézetek tanítóinak s nevelőinek nyugdíjazásáról, valamint azok özvegyeinek és árváinak gyámolitásáról szóló 1875: XXXII. s az ezt módosító 1891 : XLIII. tcz.-nek nincs oly rendelkezése, mely a szóban íorgó felelősséget kifejezetten megállapítaná. Sőt olyan rendelkezés sincs, mely az alkalmazottat terhelő nyugdíj- és gyámpénztári járulékok befizetését a hátrahagyott házastárs és árvák ellátásának vagy részeltelésének feltételéül állítaná. Az özvegy és az árvák joga tehát függetlenül áll a járulékok befizetésének megtörténtétől. A hasonló jogviszonyt szabályozó 1885: XI. tcz. 60. §-a pedig akképp rendelkezik, bogy az állami követelések az özvegyi nyugdíjra, az árvák nevelési járulékára, valamint a végkielégítésekre nem érvényesíthetők. A kötelezettség átszállását megállapító kifejezett törvényes intézkedés tehát nincs sem a tanítókat (óvókat, nevelőket) illetően rendelkező törvényekben, sem a joghasonlatosság elvénél fogva tekintetbe jöhető 1885: XI. tcz.-ben. Az özvegy és árvák ellátásának, vagy részeltetésének jogalapja pedig nem olyan, hogy a kérdés alatt álló felelősség a jog általános szabályaiból következnék, mert a tartozással terhelt jogalany maga az alkalmazott, az ellátáshoz, vagy részelteléshez való jog alanya pedig az özvegy és az árvák ; ezeket tehát, a jog általános szabályai szerint, a tarlozás csak abban az esetben terhelheti, ha joguk alapja a tartozással terhelt jogalany után való jogutódlás volna. A nyugdijintézeli ellátás, vagy részeltetés azonban jogutódlásként nem minősül, mert az özvegynek és árváknak ehhez való joga nem az elhall házastársról, szülőről száll át rájuk, hanem a törvény közvetlenül nekik biztosítja ezt a jogot, és ilt közömbös az, hogy a jog a házastárs, a szülő szolgálata következtében keletkezik, mert pusztán az, hogy a szolgálat, mint jogot alkotó tény a házastárstól, a szülőtől ered, az ő halálával keletkező, tehát eddig nem is volt és közvetlenül az özvegynek és árváknak biztositott jogot az elhalt után öröklött joggá nem teszi, s a nyugdijintézeli ellátás vagy részeltetés nem alakul az elhalt után való örökséggé, melyet, a jog általános szabályai szerint, az örökhagyó tartozása terhel. Kelt Budapesten, a magyar királyi közigazgatási bíróság általános közigazgatási osztályának 1909. évi február hó 10. napján tartott osztályülésében. Hitelesittetett a magyar királyi közigazgatási bíróság általános közigazgatási osztályának 1909. évi márczius hó 10. napján tartott osztályülésében.