Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár II. kötet (Budapest, 1909)

Közigazgatási Döntvénytár. 5 (Közigazgatási bíróság 1907 ápr. 4. 5961/1906. K. sz. a.) A m. kir. közigazgatási biróság következőleg itélt: Özv. K. Károlyné panaszának helyt ad: férje fizetésének megfelelő özvegyi nyugdíjra való igényét megállapítja s annak 1900. évi deczember hó l ével kezdődő kiszolgáltatására Budapest székesfőváros közönségét kötelezi; a székesfőváros panaszának pedig helyt nem ad. Indokok : Az I ső rendű panaszos azzal a két kérelemmel fordult a székesfővároshoz, hogy neki néhai férje, szintén \olt községi tanító, fél évi fizetését és lakbéréi szolgáltassa ki, s hogy öt férje után özvegyi nyugdíjban részesítse. A székesfőváros az özvegyet mindkét kérelmével elutasította. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter, az özvegy felebbezésére a határozatnak a félévi járandóságot illető részét megváltoztatva, ennek kiszolgáltatását elrendelte; a nyugdíj megtagadását illető rendelkezését pedig, a felebbezés erre vonatkozó részének elutasításával jóvá. — illetőleg helyben hagyta — azzal az indokolással, hogy a panaszos özvegy néhai férje az 1891 : XLIH. tcz. életbelépése előtt már a főváros szolgálatában állott s így az idézett tcz. 13. §-ának határozott rendelkezéséből kifolyólag reá nézve egyedül a fővárosi nyugdijszabályzat lehet csak irányadó. A miniszteri határo/at ellen mindkét fél bírósági panasz jogorvoslatával élt. Az özvegy azt állítja, hogy az 1891 : XLIH. tcz. 6. §-a alapján özvegyi nyugdíjra elvitathatatlan jogigénye van; a székesfővárosi pedig azt találja sérelmesnek, hogy az özvegy részére az elhalt tanitó félévi illetményeinek kiszolgáltatására köteleztetett, amire — a panaszbeli érvelés szerint — a székesfővárosi nyugdijszabályzat támasztékot nem nyújt, ilyen rendelkezést nem tartalmaz. Első sorban az özvegyi nyugdíj vitás kérdését véve elbírálás alá, lényül megállapítja a biróság, hogy az országos tanítói nyugdíjintézethez való hozzájárulás kötelezettsége alól felmentett iskolafentartókat az ezen törvény hatálybaléptéig az előbbi tanítói nyugdíjtörvény alapján fölvett tanítókra és tanítónőkre nézve az 1891. évi XLIH. tcz. 13. § a ezen kedvezmény élvezetében továbbra is meghagyja ; a törvényhatósági bizottság és a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter erre a törvényszakaszra és ezzel kapcsolatban egyedül irányadónak állított székesfővárosi nyugdijszabályzatra alapítják az özvegyi nyugdíj egyértelmű megtagadását. Itt azonban ugy a törvényhatósági bizottság, mint a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter teljesen figyelmen kívül hagyják azt a döntő sulyu ténykörülményt, hogy ez a kedvezmény az 1875. évi XXXII. tcz. 31. §-ára való hivatkozással, tehát ahhoz a feltételhez kötötten adatik meg, hogy az iskolafentartók és az országos tanítói nyugdíjintézet kötelékébe nem