Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

68 Közigazgatási Döntvénytár. indokok: A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójáról szóló 4 875: XXIV. tcz. 3. §-a értelmében a pénzintézetek megadóztatásánál adóköteles jövedelműi az adóévet megelőző három évi üzleleredmény átlaga szolgál. Az évi üzleteredmények pedig akként állapittatnak meg, hogy a nyers jövedelemből a törvényben emiitett tételek levonatnak. Adóalapul tehát nem minden bevétel, hanem a nyers jövedelemből meghatározott üzleteredmény tekintendő. A feltett kérdés eldöntésénél ennélfogva csak azt kell megállapítani, hogy a pénzintézeteknél valamely számadási év folyamán a következő évekre előre fizetett (átmeneti) kamatok mely évnek (éveknek) veendők jövedelméül? Pénzügyi törvényeink e tekintetben kifejezett rendelkezést nem foglalnak ugyan magukban s az 1875: XXIV. tcz. 4. §-ában taxatíve felsorolt s az évi nyers jövedelemből levonandó tételek között az átmeneti kamatok felemlítve egyáltalán nincsenek, de mivel pénzügyi törvényeink is a megelőző három évi üzleteredmény átlagát tehát meghatározott évi jövedelmeket rendelnek alapul venni, s az előre beszedett átmeneti kamatok, amelyeknél még bizonytalan, hogy mennyiben avagy egyáltalán növelni fogják-e az üzleteredményt, annak az évnek, amelyben befolynak, jövedelméül nem tekinthetők, az előre beszedett kamatokra nézve a pénzügyi törvények okszerű alkalmazása is amellett szól, hogy azok csak azon számadási év üzleteredményének megállapításánál vehetők figyelembe, amelyre vonatkoznak. Kétségtelenné teszi ezt a felfogást a kérdés eldöntésére befolyással biró jogrendünk s jelesül kereskedelmi törvényünknek e tekintetben iránytadó rendelkezése. A kereskedelmi jog szerint, amely világosan rendelkezik a tekintetben, hogy az intézkedései alá tartozó pénzintézetek jövedelméül mi tekintendő, az átmeneti kamatok a számadási év jövedelmét nem képezik. A kereskedelmi törvény (1875: XXXVII. tcz.) 199. §-ának 1. pontja szerint ugyanis a pénzintézetek vagyona a mérleg felállításánál abban az értékben veendő fel, amely az üzleti évutolsó napján az egyes tárgyak értékének megfelel, miért is a törvény eme rendelkezésének szelleméhez képest a pénzintézetek vagyonmérlegében azok kamatkövetelései is az üzleti év utolsó napján mutatkozó értékben, vagyis az üzleti év utolsó napjáig járó összegben tüntetendők fel, minek következtében — tekintettel arra, hogy ugyancsak a 199. §. szerint a mérleg cselekvő és szenvedő állapotának a különbözete alkotja a nyereséget (jövedelmet) — a még be nem fizetett hátralékos kamatok a számadási év jövedelmében benfoglaltalnak, viszont azonban az előre befizetett kamatok az illető év jövedelméül nem tekinthetők,