Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

16 Közigazgatási Döntvénytár. emeltetett, az illetéki szabályoknak ujabb összeállításában a 85. §, 3. pontja alatt felvett rendelkezés nem foglaltatott s igy az törvény erejével nem is bir; igaz tehát az is, hogy az illetékszabályoknak régi 117. és 118. §-a, illetőleg az ujabb összeállítás 85. §-a csakis azokat az eseteket szabályozza, amikor ugyanazon örökhagyó után az egyik örökös a puszta tulajdonjogot, a másik pedig a haszonélvezeti jogot örökli: mégis mindez nem indok arra, hogy a már örökhagyó életében létezett és halála után is fenmaradt haszonélvezel tekinteten kivül maradjon már csak azért sem, mert panaszos az itt szóban forgó hagyaték örököse épp úgy haszonélvezettel terhelten örökölte az ingatlanokat, amint azt már jogelődje is e joggal terhelten örökölte, természetes tehát, hogy az örökösödési illeték tőle nagyobb érték után nem követelhető, mint amely érték után az örökösödési illeték panaszos jogelődje ellen is követelhető volt. A dolog lényege ugyanis abban áll, hogy az első örökösödésnél az ingatlanok a maguk teljességében tartoztak a hagyatékhoz, mig az itt szóban forgó örökösödésnél a hagyatékhoz már nem a teljes értékű ingatlanok, hanem a haszonélvezeti joggal terhelt ingatlanok tartoznak, az örökség tehát kisebb, mint az előző hagyatéknál s minthogy éppen a haszonélvezetnek értékével kisebb, nem is kétséges, hogy a haszonélvezeti jogot az utóbbi hagyaték után előírható illetéknél is figyelembe kell venni, nem ugyan az illetékszabályok régi 117. és 118., illetőleg mostani 85. §-a alapján, hanem mint hagyatéki terhet, mert amig az előző hagyatéknál a haszonélvezeti jog csak örökhagyó halála után jött létre s igy annál az esetnél a 85. §. szabályai voltak alkalmazhatók, addig az itt szóbanforgó második hagyatéknál a haszonélvezeti jog a második örökhagyót már életében terhelte, az tehát az illetékszabásnál másnak, mint hagyatéki tehernek, nem is tekinthető. A haszonélvezetnek ez a hagyatéki teherként szereplő jellege egyiitlal megokolja azt az illetékszabályok rendelkezéseivel ellentétben állónak látszó körülményt is, hogy mig a kincstár az első hagyatéknál az örökösödési teljes illetéket megkapja, felét a tulajdont öröklőtől, felét a haszonélvezőtől, addig a második hagyatéknál az ingatlan értékének egyik felétől járó örökösödési illetéktől elesik. A haszonélvezetnek ez a teherjellege azonban egyúttal azt is eredményezi, hogy annak értéke a terhek közé számíttatván, az illetéki díjjegyzék 95. tétel 13) ponljának 3. jegyzete értelmében oldalági örökösödésről lévén szó, 4'3 százalékos ingatlanátháramlási illeték alá vonandó. Ezek szerint a haszonélvezetnek 6489 K 50 fillér értékét a 946 K más teherrel együtt az ingatlan 12,979 K értékéből levonván, tiszta hagyatékként 5543 K 10 fillér marad, miért is a panasznak részben helyet adni és