Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)
10 Közigazgatási Döntvénytár. hatóságban folyá ára szerint rendeli megállapitandónak, valamint a törvénynek ama rendelkezéséből, hogy a minimumot azok is fizetik, akiknek az állami adó alapján kivehető utódja még a minimumot sem éri el: nyilvánvaló, hogy az utadóminimum a természetben teljesitett közmunkakötelezettség maradványa, annak helyébe lépett és. igy annak természetével bir. Minthogy pedig a természetben lerovandó közmunka ugy a dolog természete, mint az erészben érvényben volt jogszokás szerint csak ama törvényhatóság területén s az illető lakóhelyéhez közel volt teljesítendő, ahol a kötelezett lakott, illetve ahol a kötelezettség alapjául szolgált igavonó állatok összeírva voltak: ennélfogva a természetben teljesitett közmunka maradványaként tekinthető, annak helyébe lépett és annak természetével biró utadóminimumot a lakhelyül szolgáló törvényhatóság területével rendszerint kapcsolatban állónak kell tekinteni. Az 1890 :1. tcz. az utadóminimum kötelezettségét a 23. és 25. §§-ban következőképen állapítja meg. A 23. §. szerint törvényhatósági útadó fejében ((mindenkire, még ha az egyenes adója után kivetett százalék szerint rá enynyi nem is esnék, legalább is három kézi napszámnak azon törvényhatóságban folyó ára vetendő ki, mely azonban nem lehet sehol sem nagyobb összesen 1 forint 50 krajczárnáb, a 25. szerint pedig ((minden egyenes adót nem fizető 18 évet már betöltött, de 60 évet még el nem ért férfi köteles utadótartozás fejében három kézi napszámot természetben vagy egyenértékű váltságösszeg lefizetése által leszolgálni.)) A 23. §. azokat terhelte bizonyos utadómínimummal, akik állami adót fizetnek ugyan, de ez az állami adó oly csekély, hogy a százalékos összegben kivetett útadó a minimumot el nem érné; mig a 25. §. azokat vonta be a minimum erejéig az utteher viselésébe, akik állami adót nem fizetvén, a 25. §. nélkül az útadó alól mentesek lennének. A 23. §-nak és a 25. §-nak egybevetéséből világos, hogy ez a két szakasz azt biztosította, hogy vagy állami adó vagy személyes kötelezettség alapján egy bizonyos minimummal az utteherben mindenki részt vegyen, — egyedüli kivételével azoknak az állami adót nem fizetőknek, akikre nézve a 25. §. maga kifejezetten mentességet állapit meg. Ellenben a törvénynek idézett rendelkezései nem nyújtanak alapot arra, hogy az utadóminimum ugy a 23. mint a 25. §. alapján egy és ugyanazon félre külön-külön, tehát többszörösen kiszabható legyen. Ennélfogva s tekintettel az utadóminimumnak a lakóhelyivel kapcsolatos fentemiitett természetére, 'nem lehet kétséges.
