Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVII. kötet 1942-1943 (Budapest, 1944)

92 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK kincstár részére 4950/1931. M. E. számú rendelet 5. §-a ér­telmében külföldi fizetési eszközökben nyújtott, a 7400/1937. M. E. számú rendelet 1. §-á szerint 1941. évi január hó 1. napján visszafizetésre esedékessé váló kölcsönöket az állam­kincstár pengőben fizetheti vissza; a kölcsönösszeget azon a pénzárfolyamon átszámítva kell pengőben visszafizetni, amelyet a Magyar Nemzeti Bank az 1941. évi január hó 1. napját megelőzően az illető külföldi kifizetésre vonatko­zólag utoljára közzé tett." A fentebb idézett 4950/1931. M. E. számú rendelet 1—4. §-ai a bejelentési és beszolgáltatási kötelezettséget minden érdekeltre nézve kötelezően írják elő. Nem lehet tehát két­séges, hogy ebben az esetben az állam és a bejelentésre és beszolgáltatásra kötelezett fél között közjogi viszony léte­sül, mert az állam az állampolgárával szemben fennálló rendelkezési hatalma alapján azok elhatározási szabadsá­gától függetlenül és rájuk nézve kötelezően rendelkezik. Egészen más helyzetet teremt azonban a rendelet 5. §-a, amely már az államhatalmi rendelkezéstől függetlenül a be­jelentésre kötelezett fél szabad választására bízza, hogy a birtokában lévő külföldi eszközt stb. bejelentése és beszol­gáltatása tekintetében az 5. §-ban körülírt kölcsönügyletet kívánja-e megkötni az állammal, vagy sem. Ugyanis ez a §. választási lehetőséget ad az érdekeltnek oly módon, hogy felmenti a beszolgáltatási kötelezettség alól abban az eset­ben, ha az a birtokában lévő külföldi fizetési eszköz, érték­papír vagy a javára fennálló külföldi pénzértékre szóló követelés fele összegét kölcsönképen önként felajánlja az államnak. Az adott esetben a bejelentésre kötelezett felek éltek a rendeletben engedett választási lehetőségükkel s a birtokuk­ban lévő külföldi fizetési eszközt (illetőleg nyilván annak fele összegét) — annak a Magyar Nemzeti Bank pénztá­rába történt befizetésével — az államnak kölcsönözték. Kétségtelen, hogy a felhívott rendelet bizonyos kötött­séget szabott meg a kölcsönügylet feltételei tekintetében. Azonban — a Hatásköri Bíróság megítélése szerint — az a körülmény, hogy a jogszabályalkotó az ügylet tartalmá­nak szabályozásába belenyúlt és mintegy kényszerrendsza­bályokat állított fel, magában véve az ügyletet közjogivá nem tette. A háborús kötött gazdálkodás rendszerében az

Next

/
Oldalképek
Tartalom