Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVII. kötet 1942-1943 (Budapest, 1944)
76 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK A hatáskör szempontjából eldöntendő kérdés tehát az adott esetben az volt, vájjon az anyának a házasságon kívül született gyermeke visszaadása iránt támasztott igénye tekintetében a közigazgatási hatóság, avagy a rendes bíróság jogosult, illetőleg köteles-e határozni. Általános magánjogi szabály az, hogy a szülői hatalomnál fogva a szülő kiskorú gyermekének személyes gondviselője, vagyonának kezelője és törvényes képviselője. Ezt az ú. n. szülői hatalmat a házasságon kívül született gyermek fölött az 1877. évi XX. t.-c. 39. §-a értelmében (3. és 4. bekezdés) kizárólag a teljeskorú anya gyakorolhatja, mint törvényes és természetes gyám. Ha pedig az anya kiskorú, teljeskorúságának eléréséig a kiskorú részére a gyámhatóság rendel ki gyámot. A szülői hatalom gyakorlásának keretébe tartozik az is, hogy a szülői hatalmat gyakorló személy a gyermeket jogosult a saját háztartásában tartani, tartásáról, ellátásáéról, neveléséről stb. személyesen gondoskodni. Ennek pedig természetes folyománya az, hogy abban az esetben, ha a kiskorú másnak a háztartásában és gondozása alatt él, és pedig a szülői hatalmat gyakorlód személy akarata ellenére, ez utóbbi — a szülői hatalomból eredő jogánál fogva kívánhatja, hogy a gyermek az ő gondozása alá adassék. Abban a kérdésben pedig, hogy ilyen esetben az erre vonatkozóan támasztott igény tekintetében mely hatóság hatáskörébe tartozik a döntés joga, az 1877. évi XX. t.-c. 14. §-a kifejezetten rendelkezik, amikor kimondja, hogy: „Ha a kiskorú nem adatik át annak, aki őt a törvény, bírósági határozat, vagy gyámhatósági intézkedés szerint magánál tartani jogosítva van, vagy ha azt a kiskorú jogtalanul odahagyja, úgyszintén, ha attól jogtalanul elvitetik, az átadás, vagy visszajuttatás iránt a gyámhatóság intézkedik." Ez a törvényes szabály tehát — nem téve különbséget a törvényes és a házasságon kívül született gyermek között — kifejezetten a közigazgatási hatóság hatáskörébe utalja a határozathozatalt abban az esetben, ha a kiskorút olyan személy tartja magánál, akit törvény, bírósági határozat, vagy gyámhatósági intézkedés alapján az meg nem illet.