Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVII. kötet 1942-1943 (Budapest, 1944)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 35 ingatlanból álló gazdaságában mint „gondviselőt, vagyonkezelőt" alkalmazta. E megbízás alapján végezte az erdő és szántó ingatlanok kezelésével járó összes tennivalókat, felügyelt az erdőre, annak fa- és vadállományára. Gondoskodott a vadak etetéséről. 3 kat. hold 700 •-öl erdő kitermelési munkálatait kb. 40—50 kat. hold erdő megritkítási és tisztítási munkálatait megszervezte, ellenőrizte és irányította. A 40 hold szántó megműveléséről olyképen gondoskodott, hogy azokat felesbe adta s a felesek munkálatait ellenőrizte. Munkadíja tekintetében szolgálatija lépésekor nem állapodtak meg, de a munkaadó az alkalmaztatás ideje alatt folyton ígérte annak megállapítását. 1940. évi május hó 25. vagy 26. napján a munkaadó súlyosan meggyanúsította s ezért közölte vele, hogy a „bizalom megrendülése miatt" megbízását tovább teljesíteni nem tudja. Dr. M. Sándor a gazdaság vezetésével kapcsolatban felmerült és T. György által előlegezett 340 P 35 fillér készkiadásból csak 280 P 45 fillért térített meg s így jár még neki készkidás címén 59 P 90 fillér. Munkadíj címén pedig (havi 120 P-vel számítva) 960 P-vel, összesen tehát 1119 P 90 fillérrel tartozik neki és kérte a járásbíróságot, hogy a munkaadót ennek a tőkének és járulékainak megfizetésére kötelezze. T. György alkalmaztatási viszonyára nézve a per során személyesen még azt adta elő, hogy előzőleg. 12 hold saját földjén gazdálkodott, majd vadőr volt s e szolgálati viszonya alatt ismerkedett meg dr. M. Sándorral, aki azt ajánlotta, hogy 120 P havi fizetéssel alkalmazza őt a fentebb már megjelölt erdő és szántó birtokának gondozására. A szántóföldeket feles művelésbe adta ki, az erdőben pedig végezte a ritkítást, erre munkásokat fogadott felesbe, harmadosba, etette a vadakat s felügyelt az erdőben, hogy fát illetéktelenül el ne vigyenek. A fakitermelést és erdőtisztítást ellenőrizte, a munkálatokra utasítást adott. A budapesti központi kir. járásbíróság 1941. évi május hó 6. napján hozott P. VIII. 101.774 1941/3. számú ítéletével a per során emelt s a Pp. 180 §. 1. pontjára alapított pergátló kifogásnak helyt adva, a pert a Pp. 182. §. első bekezdése alapján megszüntette. A kir. járásbíróság ítéletének az volt az indokolása, hogy T. Györgynek a fentiek szerinti személyes előadása