Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVII. kötet 1942-1943 (Budapest, 1944)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 163 • A jelen ügyben a feljelentés szerint T. János Betfia község erdejéből 38 darab, kocsirúdnak alkalmas tölgyfát ellopott. Az okozott kár összegét — ami az adott esetben azonos a lopott dolog értékével — a nagyvárali m. kir. erdőfelügyelőség 152 P-ben jelölte meg. A hatáskör szempontjából tehát azt a kérdést kellett eldönteni, hogy a feljelentés és a nyomozás adatai alapján megállapítható cselekmény lopásnak vagy erdei kihágásnak mi nősül-e. Az erdei lopás ugyanis az 1935. évi IV. t.-c. 261. §-a értelmében erdei kihágásnak minősül akkor, ha a lopott dolog értéke 100 P-t meg nem halad és a cselekmény, tekintet nélkül a lopott dolog értékére, a büntetőtörvény szerint bűntetté minősítő körülmények (kivéve a dolognak bekerített helyről elvitelét) nem forognak fenn. Ellenkező esetben az erdei lopás az 1878 : V. t.-c. 333. §-a és az azt követő szakaszai szerjnt vétség vagy bűntett. Az 1935. évi IV. t.-c. 262. §-a értelmében annak meghatározásánál, hogy a 258. §. 1. pontjában megjelölt erdei lopás esetében az ellopott dolog értéke a 100 P-t meghaladja-e vagy sem, a lopott dolog értékéül annak az erdei árszabályzatban feltüntetett vagy a 273. §. második bekezdése szerint megállapított egyszeres értéket kell tekinteni. Az erdei kihágás elbírálására az 1935. évi IV. t.-c. 281. §-a értelmében a közigazgatási hatóság, a lopás vétségének vagy bűntettének elbírálására pedig az 1897. évi XXXIV. t.-c. (Bpé.) 17. §-a, valamint a 18. §. I. 1. pontja értelmében a rendes bíróság hivatott. A fenti törvényes rendelkezések, valamint a feljelentés adataira tekintettel az ügy jelen állásában a feljelentett cselekményt, mint az 1935. évi IV. t.-c. 258. §. 1. pontjában körülírt cselekménvt — mivel a lopott dolog értéke a jelen esetben az 1935. évi IV. t.-c. 262. §-a értelmében a 100 P-t meghaladja — a Btk. 333. és az azt követő §-aiba ütköző lopásnak kellett minősíteni. A lopás vétségének vagy bűntettének elbírálására pedig — amint már fentebb említve volt — a rendes bírósághivatott. Következőleg az ebben az ügyben felmerült nemleges hatásköri összeütközést a rendelkező rész szerint a rendes bíróság hatáskörének megállapításával kellett megszüntetni.