Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVII. kötet 1942-1943 (Budapest, 1944)
HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 137 kivéve, ha az eljárás külön jogszabálynál fogva az országegyéb területén is a katonai büntetőbíróság hatáskörébe tartozik. A 61.800/1940. I. M. számú rendelet 1. §-ában foglalt rendelkezés szerint pedig a Magyar Szent Koronához visszacsatolt keleti és erdélyi országrészeken az újra, illetve újonnan felállított, a 7810/1940. M. E. számú rendelet 2. §-ában felsorolt kir. bíróságok és kir. ügyészségek 1940. évi november hó 26. napján kezdték meg működésüket. A hivatkozott törvényes rendelkezések folytán a fent jelzett területen ideiglenesen gyakorolt katonai büntetőbíráskodás 1940. évi november hó 26. napján polgári személyekkel szemben megszűnt és e nappal kezdődően büntetőügyekben polgári személyekkel szemben csupán az esetben járhat el a katonai büntetőbíróság, ha az eljárás valamely külön jogszabálynál fogva az ország egyéb területén a katonai büntetőbíróság hatáskörébe tartozik. Ennek folytán vizsgálandó volt, hogy van-e olyan külön jogszabály, amely az újrafelvételi eljárást az ideiglenesen gyakorolt katonai büntetőbíráskodás alapján történt elítélés esetében az ország egész területén akkor is a katonai bíróság, hatáskörébe utalja, ha az elítélt polgári személy volt és a, cselekmény egyébként az ország egész területén a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. E kérdés vizsgálatánál eldöntendő volt, hogy az 1912, évi XXXIII. t.,-c. 386. §-ában foglalt az a rendelkezés, amelynek értelmében a honvéd bírósági bűnvádi eljárásra vonatkozó és az elítélt javára irányuló újrafelvételi indítvány elbírálására mindenkor a honvéd bíróságok „illetékesek", az ideiglenesen gyakorolt katonai büntetőbírósági eljárás során hozott jogerős ítélet ellen irányuló újrafelvételi eljárással kapcsolatban alkalmazható-e vagy sem. A Hatásköri Bíróság ezt a kérdést nemlegesen döntötte el a következő okokból: 1. Az ideiglenesen gyakorolt katonai bíróság eljárási jogköre nem hatásköri jogszabályon, hanem megbízáson alapult, tehát csupán átruházott hatáskörben járt el. Ezzel szemben az 1912. évi XXXIII. t.-c. 386. §-ában foglalt rendelkezés kizárólag oly katonai bírósági eljárásra vonatkozik, amely eljárásra a honvéd bíróság hatásköre hatásköri rendelkezésen alapul.