Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVII. kötet 1942-1943 (Budapest, 1944)

124: HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK hogy a kaposszekcsői egyházközség nem tekinthető az adó kivetésére illetékes egyházi hatóságnak azért, mert az ingatlanok a nevezett egyházközség területén kívül esnek. Élhetett pedig nevezett ezzel a kifogással azért, minthogy az említett Szabályzat 3. §. (1) bekezdésének a) pontja alapján az egyházközség területén kívül lakó róm. kat. hivő csak akkor terhelhető meg egyházi adóval, ha az egyházközség területén fizet földadót, hazadót vagy általános kereseti adót. E. Pál pedig éppen azt vitatta, hogy ama ingatlanok után,, melyekre az egyházi adó kivettetett, nem a kaposszekcsői egyházközség területén adózik. Ez a kérdés pedig kétségkívül a K. K. H. Ö. 102. §-a (3) bekezdésének ama rendelkezésének keretébe tartozik, mely szerint minden a közadók módjára behajtott követelésre nézve a közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága dönt abban a kérdésben, hogy az arra illetékes hatóság jogérvényesen állapította-e meg a követelést. És ilyen jogvita esetén a K. K. H. Ö. 104. §-ának 4. h) pontja a Közigazgatási Bírósághoz panaszjogot biztosít. A jogérvényesség vizsgálata ugyanis nemcsak azt jelenti, hogy a közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága és a Közigazgatási Bíróság csak azt bírálja felül, hogy az egyházi hatóság saját hatáskörén belül jogerősen vetette-e ki az adót, tehát nemcsak a jogerő beálltát vizsgálhatja alakilag, hanem vizsgálhatja és felülbírálhatja azt is, hogy az arra rendelt hatóság saját hatáskörén belül szabályainak megtartásával v< tette-e ki az adót és ha jogerős határozatával szemben az lelne megállapítást, hogy saját érvényes szabályainak megsértésével vetette ki az adót, az ilyen kivetés nem jogérvényes és ezt az együttes adókezelésbe bevonásával szemben el is dönti, végeredményben a közadó végrehajtási lehetőséget ezzel megtagadja. Az elbírálás tárgya itt csak a hatáskör kérdése volt. Érdemben azt, hogy a Közigazgatási Bíróság által hozott ítélet helyes ténymegállapításon nyugszik-e és nem sért-e egyébként jogszabályt, a Hatásköri Bíróság elbírálás tárgyává nem tette és nem is tehette. Mindezt knélfogva ebben az ügyben a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter és a m. kir. Közigazgatási Bíróság között felmerült pozitív hatásköri összeütközést a rendelkező rész szerint a Közigazgatási Bíróság hatáskörének megállapításával kellett megszüntetni. (1943. dec. 13. — 1942. Hb. 167.)