Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVII. kötet 1942-1943 (Budapest, 1944)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 105 a kifizetett előlegek a nyugdíj terhére csak 1941. évi január hó 1. napjáig visszamenőleg számoltassanak el. Minthogy az előleg fogalmában az utólagos elszámolás lehetősége benníoglaltatik, a Hatásköri Bíróság megítélése szerint az 1941. évi január hó 1. napjáig „előleg", illetve „nyugdíjjárandóság" címén kiutalt összegek az idézett rendeletek változó szóhasználata ellenére előlegnek nem tekinthetők, de azok lényegileg a 9910/1939. M. E. számú rendelet szerint az érdekeltnek 1939. évi december hó 31. napjáig állandó összegben megállapított ellátását jelentik. A felvidéki területek visszacsatolásának időpontjától az 1940. évi január hó 1. napjáig terjedő időben tehát a jogosultak a magyar államtól a 9800/1938. M. E. számú rendeleten alapuló ú. n. ellátási előlegeket havi járandóságként (ellátásként) kapták. A végleges rendezés a visszacsatolást követő rövid időn belül keresztülvihető nem lévén, a magvai- állam a fentiek szerint intézkedett ideiglenesen, nyilván abból az elgondolásból kiindulva, hogy a visszacsatolást megelőzően a cseh-szlovák jogszabályok alapján nyugdíjat élvező személyek megélhetése átmenetileg biztosíttassék mindaddig az időpontig, amíg részükre az állandó ellátás (nyugdíj) a fennálló törvényes rendelkezések alapján megállapítható lesz. Ez az elgondolás vezette a Hatásköri Bíróságot annak megítéléséhez, hogy ez az ellátás is lényegileg az arra jogosultak részére folyósított nyugdíjszerű járandóság s ezen a jellegén nem változtat az a körülmény, hogy a vonatkozó törvényes szabály azt ellátási előlegnek nevezi. A 9800/1938. M. E. számú rendelet 27. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a felvidéki területekkel a Magyar Szent Korona joghatósága alá átkerült nyugdíjasok ellátása tekintetében a magyar ellátási jogszabályokat kell alkalmazni. Ilyen az ellátással kapcsolatos jogszabály a nemzeti hadsereghez tartozó hivatásos havidíjasok és hivatásos (önként továbbszolgáló) altisztek, valamint ezek hátramaradottal katonai ellátását szabályozó 1921. évi XXII. t.-c, valamint az 1927. évi VI. t.-c, amely az előbb megjelölt ellátási ügyekben felmerült sérelmek orvoslása tekintetében — az 1. §-ában — a m. kir. Közigazgatási Bírósághoz panaszjogot biztosít. Az adott esetre vonatkoztatva nem változtat a Közigazgatási Bíróság hatáskörén az a körülmény, hogy az 1927. évi