Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVI. kötet 1941-1942 (Budapest, 1943)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 96 az előbb említett véghatározat ellen beadott fellebbezést felülbírálta. A véghatározatban foglalt rendelkezést azzal okolta meg, hogy az írásbeli szerződés értelmében K. Pál Sz. Pálnak tanyásbérese volt, aki mint ilyen az aratást és> a tengeri megművelését „részében" vállalta. Az 1907 :LXYt.-c. 1. §-ának 3. bekezdése értelmében azok, akik gazdasági teendőkre naponkénti díjazás mellett vagy bizonyos részért szerződnek (pl. napszámosok, szakmányosok, részesmunkát teljesítők stb.) gazdasági cselédeknek nem tekinthetők. Erre való figyelemmel K. Pál akkor, amikor Sz. Pálnál „részében" aratást és részes művelésre tengerimunkálást vállalt, nem mint gazdasági cseléd, hanem mint mezőgazdasági munkás állt alkalmazásban. így reá nézve nem az előbb fehívott törvénynek, hanem az 1898 : II. törvénycikknek a rendelkezései az irányadók. Mivel pdig a köztük létrejött írásbeli szerződést a községi elöljárósághoz láttamozás végett be nem mutatták, az a közigazgatási hatóság hatáskörének alapjául szolgáló alakszerűséggel nem rendelkezik. A panaszos igényének elbírálására tehát a rendes bíróságnak van hatásköre. Az alispán által hozott másodfokú határozat ellen K. Pál részéről beadott felülvizsgálati kérelmet a m. kir. földmívelésügyi miniszter az 1941. évi július hó 17. napján 197.596— 1941/IX. 1. szám alatt hozott véghatározatával elutasította azzal az indokolással, hogy sem a felülvizsgálati kérelemmel megtámadott véghatározat, sem pedig az annak alapjául szolgált eljárás jogszabályt nem sért. A m. kir. földmívelésügyi miniszter egyúttal — mivel a közigazgatási hatóság és a rendes bíróság között felmerült nemleges hatásköri összeütközést látott fennforogni — az összes iratokat (a véghatározatban tévesen megjelöltén a m. kir. Közigazgatási Bírósághoz, helyesen azonban) a Hatásköri Bírósághoz tette át. II. Nyilatkozat a törvényes határidőben nem érkezett. III. Az irányadó tényállás szerint K. Pál az 1940. évi március hó 1. napjától október hó 1. napjáig szegődött Sz. Pálhoz írásbeli szerződéssel a szerződésben körülírt munkák elvégzésére az ott felsorolt készpénz és természetbeni járandóság ellenében. K. Pál ennek a szerződéses jogviszonynak a fennállását maga sem vonta kétségbe. Igényét azonban nem erre a szerződéses jogviszonyra alapította. A m-i kir. járásbíróság előtt ugyanis azt adta elő, hogy cselédi minőségében teljesítendő szolgálatain túlmenően rész-