Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVI. kötet 1941-1942 (Budapest, 1943)

78 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK és járulékainak megfizetésére kérték kötelezni egyetemlegesen K. Miksát és nejét. Később kereseti igényüket — havi 10, illetőleg 20 pengőt számítva — 740 pengőre és 1480 pengőre (összesen 2220 pengőre) és járulékaira emelték fel. K. Miksának a per során az volt az érdemi védekezése, hogy a kérdéses ház kizárólag a feleségének a tulajdona s a háztartási ügyeket nem ő intézte. K. Miksáné pedig azzal védekezett, hogyha Z. János és neje végeztek is bizonyos munkákat a háztartásában — bár nem állandóan és rendszeresen —, azokért mindig kellően díjazta őket. A budapesti központi kir. járásbíróság Z. János és neje munkájára vonatkozóan széleskörű bizonyítást folytatott le, ennek során tanúkat hallgatott ki és a peres feleket is eskü alatt kihallgatta. K. Miksa és neje a tárgyalás során arra hívták fel a kir. járásbíróság figyelmét, hogy hivatalból figyelembe veendő pergátló körülmény forog fenn, minthogy Z. János és neje napszámbér címén érvényesítették követelésüket s így igényük elbírálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Hivatkoztak a Hatásköri Bíróságnak 1939. Hb. 137. számú határozatára. A budapesti központi kir. járásbíróság az 1940. évi szeptember hó 4. napján P. VIII. 102.772/1940/7. szám alatt hozott ítéletével a pert hivatalból figyelembe veendő pergátló körülmény fennforgására tekintettel megszüntette. A kir. járásbíróság ítéletének indokolásában azt állapította meg tényként, hogy Z. János különböző, a háztartáshoz tartozó munkákat végzett K. Miksa és neje részére. Így alkalomszerűen és időszakonként tüzelőanyagot hordott. Z. Jánosné pedig ugyancsak alkalomszerűen és időszakonként takarítási és egyéb kisegítő háztartási munkát végzett. Ennekfolytán nevezettek házi napszámosoknak tekintendők. Díjazásukra vonatkozó igényük körüli vitás kérdések eldöntése tehát az 1876 : XIII. t.-c. rendelkezései értelmében a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. ' Z. Jánog és neje fellebbezése folytán a budapesti kir. törvényszék mint fellebbezési bíróság 1941. évi január hó 22. napján 31. Pf. 7650/1940/12. szám alatt hozott ítéletével a budapesti központi kir. járásbíróság fent hivatkozott ítéletét lényegileg azonos indokok alapján helybenhagyta.