Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XVI. kötet 1941-1942 (Budapest, 1943)

190 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK VIII. 2061/1923/24. számú határozatával a vételár- újabb megállapítása mellett „az első bírósági határozatban kitelt fizetési határidőt" hatályon kívül helyezte. Ezt az utóbbi rendelkezését azzal indokolta, hogy az 1920 : XXXVI. t.-c. 43. és 45. §-ai, továbbá a 60.000/1921. F. M. számú rendelet 106. §-a szerint a vegyes bíróság feladata csupán a megváltási ár (haszonbér) megállapítása, s nem tartozik hatáskörébe azoknak a határidőknek a meghatározása, amelyek szerint a megváltási ár (haszonbér) fizetendő. Az OFB-nak — A. Alajos által a gyulai kir. járásbírósághoz beadott keresetlevél tartalma szerint — a juttatottak fizetési kötelezettségét jogérvényesen megállapító 15.949/1924. OFB. Kb. számú ítéletében a teljesítési végső határidő 1938. évi szeptember hó 1. napja volt. Az OFB-nak 1928. évi november hó 6. napján kelt 54.278/1928. számú végzése alapján a gyulai kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság a megváltási árhátralék tr'vke és jár. erejéig a jelzálogjogot a juttatott ingatlanokra A. Dénes megváltást szenvedő javára bekebelezte. A most nevezett megváltást szenvedő hitbizományi jogutóda: A. Alajos I. Sándor ellen a gyulai kir. járásbíróságnál 1941. évi augusztus hó 5. napján keresetet terjesztett elő, s annak előadása mellett, hogy az előbb jelzett OFB ítéletben meghatározott teljesítési határidő eredménytelenül telt el, nevezettet annak tűrésére kérte kötelezni, hogy magát 12 q búza (360 P) megváltási árhátralék tőke és jár. erejéig a juttatott ingatlanból a bekebelezett jelzálogjog rangsorában kielégíthesse. A gyulai kir. járásbíróság az alperes pergátló kifogásának elvetése után 1941. évi szeptember hó 25. napján P. 1360/1941/3. szám alatt érdemi marasztaló ítéletet hozott. A kir. járásbíróság a hatáskörre vonatkozó pergátló kifogás elvetését azzal indokolta, hogy a házhelyekért járó kártalanítás szempontjából a közvetlen jogviszony a birtokos és a juttatott között az 1300/1929. M. E. számú rendelet L §-a értelmében rendszerint fennmarad. Ez pedig annyit jelent, hogy a megváltást szenvedő a megváltási ár iránti követelését mint magánjogi követelést közvetlenül érvényesítheti a juttatottal szemben. Csak a behajtás történik az 1928. évi XLI. t.-c. 10. §-a értelmében közadók módjára arra is figyelemmel, hogy a keresetbe vett követelés — nem vitásan — a Földbirtokrendezés Pénzügyi Lebonyolítására Ala-