Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XV. kötet 1940-1941 (Budapest, 1942)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 93 és az igény — jogos volta esetén — a ténylegesen felmerült vagyoni hátrány (kár) igazolásától függ. Az a körülmény, hogy ]). Károly követelését készpénz és természetbeni javadalmazása alapulvételével számította fel, az igényt bérköveteléssé nem teszi, mert ez a felszámítás csak a követelés összegszerű meghatározására szolgált. Hasonlóképen nem teszi bérköveteléssé a jogellenes cselekmény (mulasztás) jogcímén támasztott követelést az a körülmény sem, hogy az érvényesítés időtartamára, illetőleg annak egy részére esetleg felmondási jogcímen is járna bizonyos követelés, éppen az érvényesítés jogalapjának — amelytől a követelés jogi minősége függ — különbözősége folytán. Ekként D. Károlynak a jelen ügyben érvényesített igénye kártérítési igény annál is inkább, mert a Hatásköri Bíróság állandó gyakorlata szerint szerződés teljesítésére irányuló bérkövetelésnek csak a megszolgált és a szerződésszerű meg nem szolgált, valamint a felmondási időre esedékes ilyen címen érvényesített és járó követelést lehet tekinteni. D. Károly azonban követelését nem ilyen jogcímeken érvényesítette, hanem munkaadójának jogellenes cselekményére (mulasztására) alapította. Az 1907 : XLV. t.-c. 63. §-a értelmében a gazda és gazdasági cseléd között a szolgálati szerződéses viszonyból keletkezett kárkövetelések, az 1898 : II. t.-c. 73. §-a értelmében pedig a munkaadó és a mezőgazdasági munkások közötti jogviszonyból származó kártérítési igények feletti döntés — figyelemmel az 1933 : V. t.-c. 12. §-ára — amennyiben a kárkövetelés 100 pengőt meghalad a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. Az irányadó tényállás szerint D. Károly által érvényesített igény — amely valóságos kárkövetelés — meghaladja a. 100 pengőt. Következőleg annak elbírálására, a kifejtettek értelmében, a rendes bíróság hivatott. Megjegyzi a Hatásköri Bíróság, hogy a jelen ügyben a hatásköri hovatartozás kérdését az érvényesített igény jogi minősítése döntvén el, az a kérdés, hogy D. Károly gazdasági cselédnek vagy gazdasági munkásnak minősül-e a hatáskör szempontjából közömbös. Ezért ezzel a kérdéssel a Hatásköri Bíróság nem foglalkozott. (1940. dec. 16. — 1940. Hb. 55.)