Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XV. kötet 1940-1941 (Budapest, 1942)

]20 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK hatóság kötelezze M. Jánost a neki járó 330 pengő megfizetésére. Előadta azt, hogy őt a nevezett strandfürdői vendéglőjében mindenes szakácsnőként alkalmazta havi 25 pengő fizetéssel. Követelését a kétheti felmondási időre járó bérével és ellátási díjával együtt most már 330 pengőben számította fel. A g-i járás főszolgabírója a kérelmei G. község elöljáróságához tette át az eljárás lefolytatása végett. G. községi bírósága, mint elsőfokú cselédügyi hatóság 1936. évi március hó 5. napján 10/1935. csü. szám alatt hozott ítéletében a kérelemnek helyet adott, M. Jánost 330 pengő megfizetésére kötelezte, vagyis az ügyben érdemben határozott. G. községi bíróságának, mint cselédügyi hatóságnak ez ellen a határozata ellen M. János fellebbezéssel élt. A fellebbezés folytán Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja 1936. évi szeptember hó 24. napján 14.465/1936. kig. szám alatt hozott véghatározatával az elsőfokú ítéletet (helyesen, véghatározatot) indokainál fogva helybenhagyta, vagyis ugyancsak érdemben döntött. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának ez ellen a véghatározata ellen M. János panasszal élt a m. kir. Közigazgatási Bírósághoz. A m. kir. Közigazgatási Bíróság 1937. évi március hó 5. napján 596/1937. K. szám alatt hozott végzésével az ügyben a hatáskörét nem állapította meg, a panaszt visszautasította és az iratokat intézkedés végett a m. kir. belügyminiszternek küldötte meg. A m. kir. Közigazgatási Bíróság ezt a végzését azzal indokolta, hogy az iratok tanúsága szerint M. János PestPilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának azt a határozatát támadta meg panasszal, amely határozattal a vendéglős üzemében alkalmazott szakácsnő részére 330 pengő megfizetésére kötelezték. Következőleg nem háztartáskörüli szolgálatok teljesítésére vállalkozó cseléd, hanem ipari üzemi alkalmazott igényéről van szó. Az ilyen alkalmazott járandóságai tekintetében az 1876 : XIII. t.-c. határozmányai nem irányadók. A szóbanforgó vitás kérdés elbírálását tehát sem az 3896 : XXVI. t.-c, sem más törvényes rendelkezés nem utalja