Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XV. kötet 1940-1941 (Budapest, 1942)

118 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK sági munkásoknak, illetőleg* napszámosoknak megszolgált munkabérkövetélése, amelyet a dohánykertész és törvényi kezesség alapján a termelő ellen támasztottak — a ny-i kir. járásbíróság, mint rendes bíróság és Sz. vármegye alispánja, mint közigazgatási hatóság között az 1907 : LXI. t.-c. 7. § 1. bekezdés 1. pontja alá tartozó nemleges hatásköri összeütközés esete merült fel, mert mind a rendes bíróság, mind a közigazgatási hatóság — melyek közül az egyiknek hatáskörébe tartozik az eljárás — ugyanarra az ügyre jogerősen kimondották, hogy az eljárás hatáskörükhöz nem tartozik. Ezt a nemleges hatásköri összeütközést a Hatásköri Bíróság a rendes bíróság hatáskörének megállapításával szüntette meg a következő okokból. Az irányadó tényállás szerint T. Ilona és társai, mint csomózó és simító munkások dolgoztak özv. B. Gyuláné gazdaságában Sz. László dohánykertésznél és megszolgált munkailletőleg napszámbér követelésüket érvényesítették úgy a rendes bíróság, mint a közigazgatási hatóság előtt. Erre a tényállásra tekintettel T. Ilona és társai a dohánytermeléshez felfogadott gazdasági munkásoknak vagy napszámosoknak minősülnek. Ennélfogva a szóbanforgó jogviszonyuk elbírálásánál a dohány kertészek jogviszonyairól szóló 1900 : XXIX. t.-c. 36. §-a értelmében a munkaadók és mezőgazdasági munkások közötti jogviszony szabályozásáról alkotott 1898 : II. t.-c. rendelkezései alkalmazandók. Az 1898 : II. t.-c. rendelkezései értelmében a munkások és a munkaadóik között felmerült és a törvény szerint hatósági intézkedést igénylő vitás ügyek az idézett törvény 72. és 73. §-ainak egybevetett értelme szerint csak abban az esetben tartoznak a közigazgatási hatóság hatáskörébe, ha közöttük a munkaszerződés a törvényben előírt alakszerűségek megtartásával jött létre. Ezzel szemben a munkaadó és a napszámos között az 1898 : II. t.-c. nem kíván alakszerű szerződést, azonban 46. §-ában kimondja, hogy az a szerződés, amelyet a munkaadó olyan személlyel köt meg, akinek munkásigazolványa nincs — bárha annak használatára köteles volna — a közigazgatási hatóság előtt nem érvényesíthető. A^iszont az idézett törvény 1. §-a úgy rendelkezik, hogy annak, aki nem