Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XV. kötet 1940-1941 (Budapest, 1942)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 103 címén támasztott igény tekintetében Jász-Nagykún-Szolnok vármegye alispánja, mint közigazgatási hatóság és a törökszentmiklósi kir. járásbíróság, mint rendes bíróság között az 1907 : LXI. t.-c. 7. § 1. bekezdésének 1. pontjában meghatározott módon felmerült nemleges hatásköri összeütközést a Hatásköri Bíróság a rendes bíróság hatáskörének megállapításával szüntette meg a következő okokból. Az irányadó tényállás szerint S. János és most említett 18 társa nem cselédi minőségben, gazdasági munkára szegődtek el. Panaszukban és keresetükben foglalt egyező előadás szerint úgy a közigazgatási hatóság, mint a rendes bíróság előtt nem az 1898 : II. t.-e.-ben meghatározott alakszerűségekmegtartásával kötött munkaszerződésen alapuló igényt érvényesítettek, hanem a munkaszerződésben nem szereplő, azt meghaladó, a munkaadó képviselőjének külön ígéretére alapított követelést támasztottak. A munkaadók és a mezőgazdasági munkások közötti jog viszony szabályozásáról szóló 1898 : II. t.-c. a gazdasági munkaszerződések megkötéséről rendelkező II. fejezetében a gazdasági munka teljesítésére létrejött szerződések megkötése tekintetében alakszerű, feltételeket szab. A felhívott törvénycikk 8. §-ának 2. bekezdése kimondja, hogy az olyan, bár gazdasági munka teljesítésére létrejött szerződés, mely nem ebben a törvényben vagy ennek a törvénynek a 17. §-a alapján meghatározott módon köttetett meg, a közigazgatási hatóság előtt nem érvényesíthető. Az idézett törvénycikk 73. §-a értelmében pedig a törvényben előírt alakszerűségek megtartása nélkül kötött szerződésekből eredő minden vitás kérdés elbírálására a rendes bíróságok hivatottak. Az 1898 : II. t.-e. 6. §-ának 2. bekezdése kimondja, hogy a szerződő feleknek a szerződési okiratba fel nem vett megállapodásai csak a törvény rendes útján érvényesíthetők. A 19. § értelmében pedig ha a szerződés érvényességének ideje alatt a felek a szerződést módosítani kívánják, minden tekintetben azt az eljárást kell követni, amelyet a törvény az eredeti szerződés megkötésére megszab. Ezeknek a törvényes rendelkezéseknek — melyek mint kivételes jogszabályok szorosan magyarázandók — egybevetéséből nyilvánvaló, hogy kizárólag az 1898 : II. t.-c.-ben fog-