Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára XIV. kötet 1937-1939 (Budapest, 1941)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 28 í 1896 : XXVI. t.-c. 100. §-a értelmében a vonatkozó iratokkal együtt nyilatkozata kíséretében küldje mielőbb vissza. A m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter eleget téve a fenti végzésben foglaltaknak. 1931. évi március hó 1.4. napján 13.392/V. a./1934. számú átiratában felvilágosításként közölve a már ismertetett tényállást, az ügyre vonatkozó iratokat megküldötte a m. kir. Közigazgatási Bíróságnak. Egyben a miniszter az 1896 : XXVI. t.-c. 101. §-a alapján kifogást emelt a m. kir. Közigazgatási Bíróság hatásköre ellen. A m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter hatásköri kifogását azzal okolta meg, hogy sem az 1896 : XXVI. t.-c, sem más jogszabály nem állapítja meg a m. kir. Közigazgatási Bíróság hatáskörét a törvényhatósági útkaparó szolgálatból ,elbocsátása ügyeiben, még az illetmények (nyugdíj végkielégítés) szempontjából sem. A törvényhatósági útkaparók szolgálati viszonyait az 1890 :1. t.-c. 20. §-ában foglalt határozmányokon kívül az e tárgyban alkotott törvényhatósági szabályrendeletek szabályozzák. Ezek mellett a rendelkezések mellett még a kisegítő szolgákról szóló 3000/1927. M. E. számú rendelet intézkedései is figyelembe jönnek. A törvényhatósági útkaparók ugyanis a szabályrendeletek értelmében fizetésük szempontjából az állami útkaparókkal, ezek pedig a 7000/1925. M. E. számú rendelet szerint a kisegítő szolgákkal esnek egy tekintet alá. A 3000/1927. M. E. számú rendelet 14. pontjának 9. bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a kisegítő szolgát saját hibája folytán a szolgálatból bármikor el lehet bocsátani, amikor sem illetményekre, sem ellátásra igényt nem támaszthat. A m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter átirata folytán a m. kir. Közigazgatási Bíróság 1938. évi június hó 2. napján 1917/1934. K. szám alatt megkereste a m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi minisztert, hogy tegye újból megfontolás tárgyává vájjon hatásköri kifogását teljes egészében fenntartja-e. A törvényhatósági útkaparónak szolgálatából elbocsátása, illetőleg állásába visszahelyezése ügyében ugyanis nincs helye eljárásnak a m. kir. Közigazgatási Bíróság előtt. S. András azonban azt is kérte, hogy részére „javadalmazás" adassék. Ezzel a nevezett ténylegességi illetményekre támasztott igényt. Az ilyen igény jogossága kérdésé-